Sziasztok!
Először is azzal kezdeném, hogy majdnem másfél év telt el azóta, hogy írtam volna a saját kocsim építéséről, de ennek több oka is van. Az egyikről tavaly készítettem egy posztot, amiben részletesen leírtam, hogy ki és hogyan tolt ki velem, ami miatt buktam a 2015-ös Time Attack szezonomat, de nem publikáltam. Elég annyi, hogy Vgergő, aki akkoriban programozta a kocsimat, szégyellje magát azért, amit tett! Lali az Üvegtigrisben erről úgy nyilatkozna, hogy jó gyerek, csak morálisan ingoványos. Aki ismeri a sztorit, úgyis tudja, hogy ez mit jelent.
No de lépjünk is túl ezen. Onnantól, hogy vége lett 2015-nek, kitaláltam, hogy nem fogom a fehéret szétvágni, ami gyári balos GT4, hanem egy korábban már bal kormányosra átépített GT4-et kezdek el faragni a szezonra. Ez nagyjából úgy nézett ki, hogy mindent, ami a fehérben volt, átpakoltunk a pirosba, vettem 18x9-es felniket és kipróbáltam a mostani WTCC-s Yokohama slick gumikat is, de közben 2 másik projekt miatt egy darabig jegeltem a versenyzést.Társammal, Jakab Tamással beindítottuk a ToyoTeam Garage-t, ahol fő profilunkként a Toyota és Lexus márkák modelljeinek javításával foglalatoskodunk:
https://www.facebook.com/ToyoTeamGarage/
Ebben az időszakban nem volt időm az autó építésével foglalkozni, de nem is igazán stresszeltem magam rajta. Pár dolgot apránként megcsináltunk, és úgy terveztem, hogy a 2016-os szezont kihagyom egy személyes tényező miatt, és majd ha minden rendben lesz, akkor folytatom tovább az építést. Az ok itt látható a videóban:-)
Úgyhogy ezek a dolgok töltötték ki a napjaimat 2016 első felében, de közben azért dolgozott bennem a kis ördög is! Mivel egyszer csak elkészült a piros nagyjából úgy, ahogy azt kiterveltem, egy nem túl erős, de stabil kocsi, Csanád barátom biztatására elindultam az egyik Time Attack versenyen az újraaszfaltozott Hungaroringen, ahol hallomás alapján nagyjából 2 másodpercet gyorsult a pálya. Gondoltam, teszt jelleggel megnézem, hol tartok az idei évben a többiekhez képest a kategóriámban. Ehhez persze még kellett egy jó futóműállítás, amit Montiéknak köszönhetően abszolváltunk, és miután Kulin Feró megcsinálta a programot, még elvittük a kocsit az Autókorbelhez egy teljesítménymérésre, amin az alábbi eredmény született.
336 lóerő, 409 NM nyomaték a végeredmény. Bevallom őszintén, én azt gondoltam,hogy nagyjából 350 lóerővel tudok majd gazdálkodni, de legalább nem kellett agyalnom a súlyozáson, mivel az autó üzemanyaggal együtt 1262 kg volt. No de sebaj, ez van, ezzel dolgozunk. Eddig sem az egyenesekben volt gyors a kocsi, hanem kanyarban és féktávon. Mivel a program stabil, így megérett az autó egy rövid tesztre, amit Kiskunlacházán ejtettünk meg Dodor jóvoltából, ami egy kifejezetten mókás program volt az egyik autós csoport tagjaival. Láthatóan nem a gyorsaság volt a szempont azon a napon, de a kocsi rally autó jellegéből fakadóan ezt is bírta, kivéve, amikor leszakadt róla az egyik oldalsó küszöb, miután besokalltam az egyik szakaszon. :-)
Így vágtam neki az idény számomra első versenyének. Ez a teszt a kihagyásom ellenére olyan jól sikerült, hogy el tudtam hozni a bronzérmet egy 2:04.2-es köridővel, ami bizakodásra adott okot, mivel majdnem egy éve nem vezettem gyors kocsit, és elég jól éreztem, hogy mit is kellene csinálnom. Volt azért egy kis darabosság, és a nagy kapkodásban a hátsó gumikat nem melegítettem be rendesen. Ennek majdnem meglett a böjtje, mert a gyors körömben már a 2-es kanyarban hallottam, hogy csikorognak a gumik alattam, és ugye nem az óriási teljesítménynek köszönhetően, de gondoltam, majd egy kicsivel óvatosabban veszem a 3-ast, és a terhelésváltásnál kijjebb engedem a kocsit. Na most, ez nem igazán úgy sikerült, ahogy terveztem, és majdnem eldobtam olyan 130km/h-nál, nem esett volna túl jól, de valahogy megfogtam.
Ezek után a bronzéremmel teljesen elégedett voltam, és új erőre kapva már ki is találtam, hogy elindulok a következő versenyen is, ami szintén a Hungaroringen lesz, de kikönnyítem a kocsit teljesen a kategóriahatárra. Két gyári ajtót korábban már teljesen kivágattam, és Krisztián, aki a lakatolást csinálja a kocsin, tett bele polikarbonát ablakokat, megcsinálta az ajtóimat és a csomagtérajtót is, hogy amennyire csak lehet, könnyű legyen. Plusz kiszereltem a teljes műszerfalat is, de a jobb első ülést bent hagytam balansznak, mert éreztem, hogy lehet, hogy így már átesnék a Race kategóriába. Mivel 30 kg-ot spóroltam, visszatettem a mankókereket az autó hátuljába a gyári lefogatással, hogy valamennyi súly maradjon bent, ami lenyomja az autó seggét. Éreztem, hogy egyben van a kocsi, és én is igyekeztem a legjobb formámat nyújtani - azt gondolom, ez sikerült is: 2:01-es idővel elcsíptem a 2. helyet, ez az egyéni rekordom, úgyhogy meglehetősen jól esett az önbecsülésemnek.
Azt hiszem, ez kellett ahhoz, hogy újra a ringbe szálljak, és elkezdjek agyalni a 2017-es terveken. Fejben elég hamar összeállt az irány. Mivel a váltási sebességem nagyon lassú a Celica gyárilag kifejezetten akadós váltója miatt, így az az egyik rész, ahol fel kell vennem a versenyt a vetélytársakkal. A másik rész pedig a teljesítmény, mivel kanyarban, féktávon így is jól teljesít a gép, valamennyi erőt kellene pumpálni a motorba, főleg, ha már amúgy is mindenféle kovácsolt cuccokkal van megépítve. Úgyhogy idén rámegyünk erre is, mert most már tényleg ideje lenne átlépnem azt a 2:00 perces határt, amit évek óta kergetek.
Láthatóan nem volt messze most sem, ha nem hibázom el a Mansellt és a pálya végén nem tartanak fel, akkor lehet, hogy már akkor meg lett volna a 2:00 alatt idő, de ennek ellenére nem gondolom, hogy akkor meg tudtam volna ülni a seggemen úgy, hogy ne nyúljunk a kocsihoz.Így nézve nagyon szoros a mezőny, közeliek az idők, jó kocsik jó sofőrökkel. Közben azért figyelemmel kísérem a Magyar Time Attack versenysorozat résztvevőit, és folyamatos fejlődés látható minden kategóriában. Mindenesetre most eléggé úgy tűnik, hogy 2017-ben a piros száguldani fog, és ha minden jól megy, akkor nem is akárhogyan. :-)