Mint már többször, most is úgy alakítottuk a hétvégénket a Tunexcom csapatával, hogy élőben tudjunk szurkolni Wéber Gabinak Nürnbergben a Norisringen.

Szerencsénk volt ezzel a 2 nappal, mivel most az első időmérő szombaton 14.35-kor volt, és az aznapi futam 17.45-kor kezdődött, így ráértünk szombat reggel elindulni. Ezt egy reggel 5 órás keléssel kellett megoldani, mivel 747 kilométert kellett megtennünk az indulástól a végcélig. Bartender már 3/4 6-kor csörgött, hogy a szokásos indulási helyszínünkre Pátyra időben odaérjünk. Mostani csapatunk 4 személyes volt Vilivel, Gézával, a szokásos, eddig megbízhatóan teljesítő Focussal. Jó magyar szokás szerint betankoltunk mindenféle földi jóval, nehogy valami bajunk essen.

A kifelé vezető út kifejezetten sima volt. Most nem kellett semmiért sem visszafordulnunk, és még a szurkolós, magyar zászlónkat sem felejtettük otthon. Az Osztrák-Német határon előttünk feltorlódott egy kisebb sor, és ahogy láttuk, a külföldi rendszámú autókat szedték ki. Sejtettük, hogy majd minket is meg szeretnének nézni, de aztán láttuk, hogy csak egy matrica ellenőrzés volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kedves határőrkisasszony annyira közel jött megnézni a matricánkat, hogy mi már azt hittük, valami teljesen mást szeretne látni. Ahogy a motorháztető felől a szélvédő fölé hajolt, az egyikünk elszólta magát, hogy mit akar a kisasszony?
Penis Control- t:-)

Még szerencse, hogy pont intett a csaj, hogy mehetünk, mert úgy elkezdtünk röhögni, hogy ha ezt látja, akkor tutira szétszednek, ha meg hallja is, akkor az 10000 év fegyház mindenkinek, de megúsztuk...

A pályáról pontos információt a wikipédia segítségével találtam:

A Norisring Nürnberg versenypályája, amely a korábbi Nemzetiszocialista Német Munkáspárt rally pályája helyén került kialakításra. Mivel a város német neve (Nürnberg) könnyen összetéveszthető lett volna a már létező, és híres Nürburgringgel, így a város régi neve, Noris lett kiválasztva a névadáskor. A pálya napjainkban megközelítőleg 2300 m hosszú.

A terület (16,5 km²), amely a pályát is magában foglalja, a Birodalmi Pártnapok Területe nevet viselte, amelyen 1933 és 1938 között Nemzetszocialista Párt tartotta éves tömegrendezvényét, a Birodalmi Pártnapokat, illetve számos kiállításnak, rendezvénynek adott otthont.
1947. május 18. óta motorversenyeket is tartanak az egyébként hagyományos közlekedésben is használt utak azon részein, amelyek még megfelelő állapotban maradtak meg (360 m, Zeppelin főlelátó, avagy Kőlelátó). Más-más koncepciókat terveztek a kezdeti időkben, mint például 8-as íveket. Napjainkra a start és a cél egyenesek (éppen szemben a központi nagy lelátóval) egy jobbos és egy balos U-kanyarban folytatódnak a Grundig-toronyig, majd visszavezetnek a most balkezes kanyarhoz a
Kőlelátónál, ahol a Schöller-S jobbos sikánon keresztül folytatódik a pálya a visszafordító egyenesig. Itt gyakori, hogy az autók a falhoz érnek. Egy jobbos hurok után, a balos U-kanyar visszavezet a főegyeneshez egy teljes sebességes bal horog után.

Sajnos egy magyar tragédia beárnyékolja a pályával kapcsolatos jó érzésünket:

Kesjár Csaba magyar F3-as pilóta szintén a Norisringen hunyt el 1988 júniusában. Dallara–VW 388 típusú autójával a korlátnak rohant, és a baleset következtében életét vesztette. Kesjár lett volna a szakemberek szerint az első magyar, aki F1-es autó volánja mögé ülve képviselhette volna hazánkat a kategóriában.

Már itthon tudtuk, hogy szombatra napos, vasárnapra meg esős, felhős időt jósoltak. Mint tudjuk WG esőben is nagyon jól megy, de ez a pálya teljesen ismeretlen volt számára.

Amikor kiértünk, a szokásos higgadt, humoros beszélgetésekkel kezdtük a ráhangolódást a nap hátralevő részére. Jöttek a kérdések az edzéssel kapcsolatosan, milyen gumi, milyen beállítások lesznek jók erre a nagyon egyszerű, de mégis oly nehéz pályára. A szerelő csapat mindent a legnagyobb rendben elvégzett, ami egy jó kezdéshez csak kellhet. Gábor szemében, és a mondataiban is volt valami kicsit vészjósló. Mint mondta is, valami nem stimmel, de persze a profizmusa felülírta ezeket, és optimistán ment neki az időmérő edzésnek.

Az edzés elején egyből kijött pár kör után gumit cserélni, és ezt nem sokkal később egy újabb szett követte, amivel egyben még a stabilizátor rúd beállítását is tervezték, mivel valami miatt nem jöttek a jó köridők. Így a stabrúddal és a megfelelő gumi cseréjével már fokozatosan futotta meg az egyre jobb köröket. Ezután javuló tendenciát mutatva a 4. helyet szerezte meg. Innen már egy helyet előre lépve is minimum egy bronz érem nézett ki a versenyen, mi legalábbis így szerettük volna.

Értékelve az időmérőt beszélgettünk még, hogy hol lehet a maradék idő, melyik kanyarokat lehet majd jobban megcsinálni, és a pálya rövidsége miatt, hol vannak az előzési pontok. Hát itt körülbelül 2 kanyarról és jó féktávválasztásról elmélkedtünk.
A pálya borzasztó egyszerű, és emiatt épp olyan nehéz is, mert a kevés kanyart nagyon pontosan kihasználva ki kell autózni a pálya optimális szélességét.

Ezután kicsit magára hagytuk Gábort egy kis pihenésre, mert látszólag túlpörögte magát a hatalmas zaj és feszültség miatt, ami betöltötte az egész napját. Így jobbnak látta, hogy ha nem is alvással, de 3/4 óra sziesztával felfrissítse a szervezetét.

Mi addig mentük a szokásos köreinket a külső részeken, ámulva a sok RS Audi és az AMG Mercedes sorozat példányai mellett. Néztünk valami harapnivalót is, és a vegetával megszórt 3 eurós főtt kukorica nem is esett olyan rosszul, mint akkor, amikor ezt ki kellett fizetnünk. Persze egy jó sörrel azért megpróbáltuk átérezni azt a hangulatot, amit a nagyobb sörsátorban a mintegy pár száz keményen bemákolt autóverseny imádó szurkoló kortól és nemtől függetlenül érezhetett, miközben az élőzenét egy 5 tagú zenekar szolgáltatta. Eközben meglestük, hogy mulat a német. 1 üveg Jéger a kézben, séta közben kortyolgatva, egy kis büféhez érve pedig egy sörrel lefojtva. Ezek után volt már, aki órásmester pózban aludt az asztalra hajolva, mások pedig a táncot ropták a parketten.

Ilyen bulik végülis otthon is vannak:-)
 

Amikor visszatértünk a kamionhoz, ahol a csapat tartózkodik, Gáborék már beálltak a pálya mellé az aranyszínű Seattal. Így igyekeznünk kellett, hogy a belső kamerás videó elkészítéséhez be tudjuk tenni a kameránkat. Ezt szerencsére még időben meg tudtuk tenni, így nyugodtan sétáltunk be a boxutca felé. Egészen addig, amíg egymásra nem néztünk négyen, és majdnem egyszerre kérdeztük: UGYE NÁLAD VAN A MAGYAR ZÁSZLÓ ÉS A HD KAMERA? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ......

Válasz helyett a telefon, fényképező átadása után lendületes futásba kezdtem a mintegy 1 km-re levő csapatkamionhoz, ahol persze már senki sem volt, mivel ilyenkor az egész csapat a boxban tüsténkedik és készülődik a versenyre. Ugye futás közben jól lehet gondolkodni. Ritmusra mondogattam magamban, hogy csak legyen nyitva, csak legyen nyitva...
Szerencsémre nyitva volt, és a táskából előkapva futottam vissza a starthelyre. Még pont időben érkeztem vissza, és fel tudtuk venni a rajt előtti utolsó pillanatokat, és ami még fontosabb, a zászló is megvolt, mert ha meglesz a dobogó, akkor oda kell egy lobogó!

Feszülten vártuk a rajtot, és egy nagy kivetítőn láttuk, hogy a 29 körös verseny elején Gábor egy közepes rajtot kapott el, de egy kanyarban kivezették a rosszabb ívre, és kénytelen volt úgy bevenni, kívülről azt a kanyart. Így 2 másik versenyző be tudott menni elé, ami részben jó és részben rossz hír is volt. Jó amiatt, mert így a 6. helyen autózva ez egy másnapi pole pozíciót jelenthet, rossz amiatt, mert az egyikőjük Shane Williams volt, aki összetettben Gábor előtt áll. Ez előnytelen a pontozás miatt. A verseny közepéig folyamatosan támadta WG, de Shane jól védekezve állta a sarat. Volt egy visszafordító, ahol féktávon annyira be tudott menni WG, hogy folyamatosan érintőre vette Shane autójának fenekét, de a dél-afrikai pilóta a kigyorsításokban minden alkalommal jobb íven volt, így amit nyertünk, azt rendszerint el is veszítettük pár másodperc múlva. Az ezt követő körökben kicsit eltávolodtak egymástól, köszönhetően a túlmelegedett fékeknek, hogy azt gondoltuk, rendben, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ma még pontszerző helyen leszünk, és holnap egy Pole-al kezdünk. Jó kis nap, higgadt, nyugodt versenyzés, jó taktika.

Ez egy átlagos ember agyában így fut le, de eközben az óriás kivetítőn azt láttuk, hogy 2 kör alatt WG megint megérkezett az előtte autózó pilóta nyakába. Na innentől jött az, amin mi is adrenalinnal feltöltve, magyar zászlóval a nyakunkban toporogva agyaltunk, hogy most akkor mi is lenne a jobb? Ma itt tartani ezt a pozíciót, és holnap elölről indulni, vagy most előzni, és holnap a 2. helyről nekivágni a futamnak. Megosztott vélemények alapján a 2. opció volt, ami a WG fejében járhatott. Amikor az utolsó pár körben egyszer csak egy elképesztő féktávval majdnemhogy besodródott WG, Shane mellé belső ívre és innen a jó ívre tudott kigyorsítani az 5. helyen. Mindezt az utolsó előtti körben sikerült megoldania úgy, hogy a kamera az egész verseny alatt 70%-ban csak őket mutatta. Nem elmondható az az érzés, amikor ilyet lát az ember. Ez abban a pillanatban több pontot jelentett az első versenynapon, és a 2. napon egy 2. pozíciót, ahonnan meg ugye csak 1-et kell előzni jó esetben a szintén több pontot jelentő aranyéremhez, de térjünk vissza ahhoz a maradék másfél körhöz.

A kigyorsítás tehát megvolt, de Shane balszerencsénkre holttérben volt, és így WG csak a következő kanyar előtt látta meg, hogy egy teljesen más ívet használva az ellenség majdnem mellette van, így nagyon szűken megkezdve a sikánt a poros ívre kisodródva falat fogott az autója. Mi láttuk, WG nem, hogy a jobb első kerék egyből kitörött, de nem állt meg, hanem erőltette be a kocsit abban a fél körben, hogy ha már így alakult, akkor is érjen be valahogy. Így a 10. helyen sikerült behozni a Seatot, ami nagyon elszomorító volt, ahhoz képest, ahogy az előző percben álltak a dolgok. Amit mi is csak később láttunk a belső videón, hogy az autó meg is állt az egyik kanyarban, mert teljesen kiugrott a jobb első féltengely, és nem volt hajtása az autónak, csak a bal oldalon. Jól lehetett látni, hogy kellett visszarángatni a kocsit egyenesbe, hogy azt a maradék pár száz métert meg lehessen tenni.

Eközben mi elraktuk a zászlónkat, és a csapat felé vettük az irányt, hogy legyen valami infónk Gábor és az autó állapotáról. Gábor szerencsére rendben volt, mérgesen, feszülten járkált a már tréleren levő autó körül, és magyarázta a főmérnöknek, Michaelnek, hogy pontosan mi és hogy történt. Mint kiderült, a jobb első felni kettétörött, a gumi lefeslett róla, az első féltengely, gátló, féktárcsa teljesen kuka lett, de tudtuk, az autó összeáll másnapra, és ha isten is úgy akarja, akkor vasárnapra újra a pályán leszünk testben és lélekben is!

Saját véleményem szerint is meg kellett próbálni. Ez autóverseny, és innentől kezdve, akit meg lehet előzni, azt meg kell, és ez néha jól jön ki, néha rosszul.

Az egyik szerelő a csapatban csak legyintett ránk, és ezt mondta:

Ahh Norisring...
 

Kis szusszanás után megkérdeztük Gábort, hogy most akkor mi is a helyzet. Egyből azzal kezdte, elrontotta, de benne volt, ha ma és holnap is több pontot tud szerezni, mint riválisai, akkor az a bajnokság végeredményét tekintve előnyt jelent. Megtudtuk, hogy az autó nem szenvedett ki nem javítható károkat, és holnap semmi és senki sem állhat elé egy jó versenyzésnek. Ezt röviden így fejtette ki:

Holnap vagy dobogó lesz, vagy tréler...,ja és adja az ég, hogy essen is!

Kicsit megnyugodva már, de egy vacsorára invitáltuk, hogy kicsit levezessük a felgyülemlett feszültséget. Ehhez egy igazi bajor vendéglőt találtunk, ami annyira tele volt, hogy átirányítottak a város másik oldalára, amit török taxisunk a gps segítségével 15 perc alatt kényelmesen megtalált. Ismét jó választás volt, a finom házi sör és az igazi sült malachúsok elterítettek mindenkit, és innentől a szokásos sztorizás és poénkodás után, még a desszert előtt udvariasan, de a tudtunkra adták, hogy zárnának az étteremben. Semmi baj, elégedettek voltunk mindennel. Pont ez kellett egy ilyen nap után.

Tehát hazamentünk, és kis netezés, híradás után a kintről a nekünk fontosaknak, el is aludtunk. Előtte még rátaláltunk egy kódolatlan wifi hálózatra, dlink néven, amit másnap át is neveztünk a már említett P.Control névre.
Sajnos nem tudjuk, kié volt a hálózat, de az tuti, hogy másnaptól le lett jelszavazva:-)
 

Az alvásunk felemásra sikeredett: mi csak a hatalmas húsok miatt forgolódtunk, de WG utoljára kisebb koccon kívül több éve nem tört autót, és ez így eléggé megmaradt a fejében, hogy most akkor hogy is tovább a holnapi versenynapon.
Reggel 9-kor esőre ébredtem, ami kizárólag amiatt volt jó hír, mert Gábor ezt kérte. Egy jó adag reggeli után kis pihenő, reggeli rutinok végeztével 12-re kiértünk a pályára. Az autón a sérülés után az utolsó kis simításokat végezték, tehát minden klappolt egy jó versenyhez.

Amikor kiértünk elállt az eső, de 1 óra múlva újra leszakadt az ég. Innentől nem volt kérdés, hogy vizes verseny lesz. A DTM futamot, ami 82 körös volt, lefújták az eső miatt 20 körrel a vége előtt. Reménykedtünk, hogy a Seat Leon Supercopa fordulóját megtartják, ha már alulról is szétáztunk.
 
16.00-kor kigurultak az aranyszínű Seattal esőgumikon, és akkor még vártuk a kezdést. Ekkor már nem esett, de nem tudtuk, milyen állapotban van a pálya. Mennyire száradt fel az ideális ív. A kamera bent is és kívül is, az autó hátulján is készenlétben várta, hogy végezhesse a dolgát.
Mi újra beértünk a pályára, és elindul a felvezetőkör. Ahogy odaértünk a csapathoz már láttuk, hogy az ideális ív a rajt-célegyenesben már majdnem teljesen száraz, és a csapat is őrült rohanásba kezd. Hamar kiderült, hogy leveszik az esőgumikat, és slickeken indul WG a versenyre. Rajta kívül ezt a cserét még 2 pilóta húzta meg. Ha bejön, az hatalmas kasza innen. WG-nek sok veszítenivalója innen nem volt, és ez lehetett az egyetlen lehetőség: ha fel tudja melegíteni a gumikat, és a pálya is szárad, nem esik újabb eső sem, akkor még lehet pontot érő helyen a kockás zászló lengetése után.

Kialudtak a lámpák, és elindult a futam. A rajt nem sikerült jól, a bal oldalon, ahol WG állt még teljesen vizes volt minden, így mint utólag mondta, nemhogy megtapadni, még elindulni is alig tudott. Ezt mi is láttuk a kivetítőn, és nem nézett ki jól, hogy a mezőny egyszerűen olyan szinten elszakad a hátsó 3 versenyzőtől, hogy WG 12 körrel a rajt után 22 másodpercre volt az első helyezettől. Még a verseny előtt mondta, hogy a futam közepéig nem nagyon akar támadni, addig a vizes pályán hadd lökdössék ki egymást a bolyban haladók, és így akkor neki is könnyebb dolga lesz. Na ez már pont nem az a határ volt, ami szándékos türelmességnek volt hihető. Mi azt gondoltuk, nem megy az autója, és valami technikai probléma miatt marad le ennyire.

Egyszer csak iszonyatosan felgyorsult, és arra gondoltunk, hogy most vagy végzett a szendvicsekkel, vagy a konferenciabeszélgetés szakadt meg, de rohamosan közeledett az addig 5 másodpercre előtte levő pilóta felé, és 2 kör alatt 1 másodpercre csökkent a különbség. Na ekkor már nálunk volt a kabala zászlónk, bízva a lehetetlenben, hogy még innen is el lehet csípni egy pontszerző helyet. Itt kezdünk el emelkedett hangon már majdnem kiabálni, hogy GYERÜNK GÁBOR!!!

Ezt a körülöttünk levő német szurkolók is értették, annak ellenére, hogy ők Gaboooolnak mondják a nevét, és épp az első és 2. helyért alakuló csata hevében visítottak kanyarról kanyarra. Időközben Slomian kipörgött, és pár kör alatt WG-t a kivetítő monitorján a 3.helyen láttuk. Nem hittük el, mivel nemrég még 15 másodpercre volt az élbolytól, és előtte is több autó száguldott. Nem lehet ilyen gyorsan 3., de láttuk, ahogy kanyarról-kanyarra féktávon és kigyorsításokon is szétveri a mezőnyt, de mindezt olyan pontossággal, mint ahogy a gepárd éri utol a kiszemelt zsákmányt. Tehát bejött a taktika, csak a futam elején akárhol is ment, egyszerűen nem tudta felmelegíteni a gumikat annyira, hogy elérje azt az üzemi hőmérsékletet, ami elegendő ahhoz a tapadáshoz, amivel az előtte esőgumin autózó pilótákat így meg lehet kerülni. A helyzet az volt, hogy megcsinálta, és a 10. helyről bronzérmes lett!

Amikor begurult a dobogó alá, és levette a sisakot, hatalmas feszültséggel keveredett boldogságot és megkönnyebbülést lehetett látni az arcán, hogy igen, innen is megcsináltam. A szituáció eléggé hasonlatos a nürburgringi versenynaphoz, ahol szintén a mezőny végéről verekedte végig magát a mindenkin, egészen a dobogóig.

Ezután a díjátadón már nem is kérdéses, hogy nemzeti színű lobogóval a nyakában locsolta a pezsgőt a maroknyi kis csapat felé az emelvényről, amivel azt hiszem, az estig dolgozó szerelő brigádot is kiengesztelte, és mindenki szájából a good job Gaboool mondatokat lehetett hallani széles mosollyal az arcukon.

Jelentem, a pezsgőnek remek íze van, mind a 4-en fogyasztottunk belőle kis mennyiségben, de az íze nem a hozzáadott cukor miatt volt ilyen édes, hanem inkább a véghezvitt teljesítmény és elért helyezés miatt.

A belső videók 3 részben vannak fent, szétbontva az egészet. Itt lehet látni, mennyire volt lemaradva Gábor a futam közepéig:

A 2. részben még majdnem teljesen egyedül autózik, de már közeledik a középmezőnyhöz:

A vége pedig az, ami teljesen hihetetlen volt nagyjából 20 körig. Az agresszív támadások a darálóban, felkapaszkodva a 3. helyre és a végén az ünneplés első pillanatai:

Gratulálunk és köszönjük az élményt Gábor!

A hazafelé úton mindannyian a versenyhétvége hatása alatt voltunk még, és hazaérve alvás előtt is a legizgalmasabb pillanatok ugrottak be...

Utószóként a hátsó kis kameránknak köszönhetően elkaptunk pár kockát a levezető körből.

Nürnberg SeatLeon Supercopa 2011 from HT.media on Vimeo.

Aki azt gondolja, nem egy kemény bajnokságban vagyunk, annak ez egy jó példa lehet a versenyzők közötti ellentétek bemutatására, hogy milyen feszültség van bennük körről körre.