Miközben ezeket a sorokat olvassák/olvassátok, ha minden jól megy, éppen a saját izzadtságomban fürdőzve próbálom saját határaimat feszegetni a Hungaroringen tartandó vezetéstechnikai tréningünkön, melyet Wéber Gábor tart.

Már látszik a kockás zászló, és úgy tűnik, összeáll a piros Celica, de ahogy ez lenni szokott számítunk még apróbb hibákra, problémákra, amik a használatba vételt követően jöhetnek még elő.

Mai napon ott tartunk, hogy papíron elmondhatjuk, hogy kész az autó a tesztre. Motor a helyén, a cooler csövezés rendben. Az intercoolert tartó lábakat Lali barátunk gyártotta le, majd kis hegesztés és a helyére is kerülhetett.

A futómű is már bent van, új gömbfejek beszerelve, futómű beállítás abszolválva. Sajnos használtan vettem az állítható gátlókat és a hátsók már elég olajosak voltak és úgy tűnik, hogy nem is javíthatóak (legalább is gazdaságosan nem). Ezért az első pályázáskor még hátul gyári, elöl állítható lesz a futómű. Remélem, be tudjuk úgy hangolni az elsőket, hogy a pályán ne legyen túlságosan zavaró.

Vasárnap végre beindítottuk a frissen (2 éve) épített motort és örültünk, mert semmi nem folyt sehonnan és minden rendben működött. A hangja pedig egyszerűen fenomenális volt (számomra).

A kipufogóhoz kellett egy 60-as átmenő cső a leömlőtől a hátsó dobig, ami nem is okozott problémát, viszont a leömlőtől érkező cső vége nem teljesen ott volt, ahol lennie kellett volna, ezért Ricsi egy pár órás munkával összelegózott egy közdarabot, amivel már a kipufogó is beköthető volt végig.

Így kicsit megváltozott a hangja. Vasárnap este nem bírtuk tovább és Ricsivel kiosontunk 2 utcányira, egy elhagyatott részre, hogy kipróbáljuk milyen, amikor nem csak az emelőn járatja az ember. Annyiban maradtunk, hogy nem lesz ez rossz, ha teljesen összeáll.

Ezután a néhány perc után fogalmazódott meg bennem, hogy a Totalcar-nál már megszokott módon én is elnevezem az autómat. Mivel ezt a nevet viseli a mappa, amiben az épülés folyamatát dokumentáltam, és szerintem az autó karaktere, kívül-belül hasonlít a népszerű képregény és az abból készült mozifilm, a Hellboy főszereplőjére, egyszerűen csak Piros lett a neve.

 Az akksi hátra került a csomagtartóba, mert a motortérben kevés a hely, és ha esetleg valami lángra kapna, az áramtalanítás így egyszerűbb lesz.

Ami abszolút zsákbamacska volt az a váltó és az osztómű. Azon kívül, hogy kapott friss olajat, más beavatkozást nem terveztünk. Mivel az autó annyira csapágyas motorral érkezett, hogy be sem tudtuk szinte indítani, nem tudtuk kipróbálni a váltót sem.

Hétfő délután sikerült P-s rendszámot szerezni és elhatároztam, hogy végre az utcán is kipróbálom, nehogy a Hungaroringen jöjjön ki valami olyan bagatell hiba, ami egy M0-ás kör alatt is kijönne. Kezdésnek elvittem futómű beállításra a Megyeri útra, majd vissza a műhelyhez, gyors átnézés, hogy a harmincvalahány fokban kivitelezett krúzolást bírták-e a csövek, olaj, egyebek. Hiba semmi. Csupán a már ismert probléma, a féltengely gumiharangok szakadása produkált egy kis zsírköpetet a váltó oldalán, de semmi komoly. A holnapi napot még ki kell bírnia.

Ha már a váltónál tartok, az utcai autómban lecserélt szinter kuplungot építettük be egy kisebb felújítást követően, mivel kiderült, hogy nincs baja, csak zörög kicsit. Sajnos a 3-as szinkrongyűrűje kopott és a harmadik fokozatot érintő, magas fordulatszámon elkövetett sebességváltásokat hangos recsegéssel hálálja meg, hacsak nem várunk egy kicsit, kinyomott kuplunggal. Ez sajnos még egy olyan hiba lesz, amit majd (ha Ricsi is kiheverte a néhány hete tartó Celica-sokkot) meg kell javítanunk, mert sajnos a pályán ez rövidesen nagyon bosszantó lesz.

A gyors ellenőrzés után azt terveztem, hogy a nullás új szakaszán elgurulok körülbelül Liszt Ferihegyig, majd vissza, hogy lássam, hogy folyamatos tempóval haladva produkál-e valami rendelleneset. Szuti is megérkezett addigra, úgyhogy együtt vágtunk neki a túrának.

Ricsitől kaptam kölcsön a kontroll műszereket, amiket be is épített a műszerfalba, és az érzékelőket is a helyére szerelte a motortérben. Ezeken az olajnyomást és hőmérsékletet, illetve a turbónyomást tudom majd figyelemmel követni menet közben.

A turbónyomás kontrollműszere, a bejáratáshoz beállított 0.4 bar-os értéket mutatta végig az intenzívebb gyorsításoknál. Az órák alatt látható 2 kapcsoló és egy gomb, a ventilátorok indítására és az intercooler, vízzel történő további hűtésének kapcsolását szolgálja.

Az olajhőfok végig 80 és 100 fok között volt. Amint közelített a 100-as értékhez, a ventilátor kapcsolódott is, és a hőmérséklet rohamosan csökkenni kezdett.

Szerencsére az olajnyomással sem volt gond, úgyhogy visszafelé haza is ugrottunk, hogy bedobáljam a nyílt nap elengedhetetlen kelékeit, a slick gumival szerelt kerekeimet, amiket a Ricsihez visszaérve fel is szereltem, a próbálgatáshoz használt téli garnitúrám helyett, így nem másnap kell elvégezni a tűző napon ezt a remek és egyben általam legutáltabb mutatványt.

Reggel trélerre raktuk mindkét GT4-et, és ezekben a pillanatokban is szívjuk magunkba a Hungaroring aszfaltja által felmelegített masszív benzingőzt, de vannak olyan pillanatok, amikor kicsit irigykedve gondolunk azokra, akik egy jó hideg sört kortyolgatnak valahol a vízparton.

A tapasztalatokkal és további részletekkel jövök nemsokára!