Na ezért is utálom a galambokat!

Mindenhova odaszarnak, fertőzéseket terjesztenek, és az e-maileket is sokkal gyorsabban megkapom az internet segítségével, minthogy postagalambot reptessek. Hogy pontosan miért is kezdtem ezzel az írást, ezt később bővebben kifejtem.

Szokásunkhoz hűen, már 2 éve követjük Wéber Gábor pályafutását a különböző túraautó bajnokságokban. Ebben az évben a Zengő Team által indított csapatban szerepel Michelisz Norbi mellett a WTCC-ben, azaz a túraautó világbajnokságon. 

Az idei szezon a monzai futammal kezdődött és ide terveztük mi is, hogy a Tunexcom Team csapatával kilátogatunk. A helyszín több szempontból is lényeges, hiszen 2010-ben Wéber Gabi Európa bajnoki szezonja itt kezdődött a Seat Leon Eurocup-ban úgy, hogy az első futamot hatalmas előnnyel nyerte. Másrészt pedig mi is voltunk már egy saját magunk által szervezett nyílt napon, ahol a utcai autóinkkal mehettünk körbe az Autodromo di Monza-n. Az élmény feledhetetlen, és mindenkinek csak ajánlani tudom, ha egyszer megteheti, menjen körbe a saját autójával ezen a versenypályán is.

Mindemellett Csuti Laciék is kint lesznek az RCM Motorsporttal a Peugeot 407-tel, és Ficza Feriék a 156-os Alfával, az Unicorse csapattal. Ők az ETCC-ben indulnak, és mindkét csapat dobogóesélyes reményekkel ment neki a hétvégének, de a továbbiakról majd később.

Amikor már 100% volt Gábor indulása, elkezdtük tervezgetni ezt a hétvégét, szállást foglaltunk, hogy mi is részesei lehessünk ennek az egyedülálló lehetőségnek, amikor Michelisz Norbi és Wéber Gabi egy csapatban veszi fel a versenyt a világ legjobbjaival, a monzai futamon. Az indulást péntek délelőttre terveztük, így 10.30-kor már hasítottunk is az M7-esen Szlovénia felé, ahol az első tankolásnál egy 5 ajtós Focus állt a benzinkút lehajtójánál, kitörött bal első kerékkel. Úgy néz ki, kis bambulás miatt a padka bizonyult erősebbnek. A hölgy, aki az autót vezethette, nem tűnt boldognak, ahogy ott ült és az arcát borogatta, de hála istennek nem volt komoly sérülése. Ezután már meg sem álltunk Itáliáig.

Ide terveztem azt a részt, ahol majd írok az olasz közlekedési kultúráról, de ilyen nincs, nem találkoztunk vele. Tötymörögnek, jobbról is előznek, kamion alá szorítják egymást, aztán meg csak mutogatnak, kiabálnak. Hülyébbek, mint mi... 

Monzába érve Gábor már a pályán volt a csapat boxában, és Norbival közösen beszélték át a beállításokat a mérnökökkel, így nem nagyon akartunk zavarni. Pár mondatot kérdeztünk csak, hogy mennyire izgul, adrenalinnal hogy áll, de teljesen higgadtan várta a másnapi versenyt. Kicsit beszélt a beállításokról, hogy mennyivel másabb a BMW a tavalyi autójához képest, de ment ő már 120d-vel a Nürburgringen és más 24 órás versenyen is, tehát sok meglepetés nem érheti. Ennek ellenére mégis minden új, más és szokni kell.

Másnap reggel, az első szabadedzésen 2:00:2-t ment, Norbi pedig pár tizeddel jobbat. Elsőre nem rossz. 1.59-et lát Gábor is, de 1.58-at még nem, bár új gumikat még nem használtak. A második szabadedzésen már jobb időket mentek mindketten, és ezt már láttuk is élőben. Egymást után autózva, segítve egymást, majd cseréltek is, hogy mindketten a lehető legjobb időt tudják megfutni.

Valami bűzlik Dániában:

Csutiékhoz belesve jött a rossz hír, ami az volt, hogy az első öt kör után csapágyas lett a motorjuk, így elindultak kocsival Monzából Dániába a gyártóhoz, hogy adjon egy másik motort. Ez nagyjából 30 óra autóval oda-vissza. Kemény meló ennyit végigvezetni, még két embernek is, de a cél érdekében, hogy rajthoz tudjanak állni, ezt meg kell tenni. A csapatban ezt mindenki tudja. Mindenféle engedélyekkel, kérvényekkel fordultak a versenybizottsághoz, hogy engedjék őket így is indulni. Persze innentől az alap terv az volt, hogy vasárnap futnak egy gyors kört a szabadedzésen, és a mezőny végéről indulhatnak majd el, de akkor is elindulnak, és mennek. A dánok a 2007-2008-as szezont egy ilyen autóval, motorral nyomták végig, tehát azt gondoltuk, nem lesz gond, és a motorcsere után már semmi sem állhat az útjukba.

Útban visszafelé a Zengő csapathoz a barátnőinket egyedül hagytuk és máris több híresség próbálta meghódítani őket. Nem hiába, a magyar lányok még a külhonban is kitűnnek a tömegből. Olyannyira, hogy mire odaértünk, a másnaposokból ismert Zach Galifianakis /, de lehet, hogy nem ő volt, nem láttuk rajta a homártasit / vetített nekik az állítólagos motorversenyző barátjáról /én nem ismertem fel, de ez lehet, az én hiányosságom/, Mi arra a mondatra értünk oda, hogy őket már ártalmatlanították, így nincs okunk az aggodalomra velük szemben. Sokkal jobban nem akartunk belemerülni a dologba, mert ahogy láttuk, valamilyen "belső fertőtlenítő" hatása alatt álltak.

Eközben Gábor és Norbi készült a Q1-re, mi ezt a boxból kísérhettük végig. Az egész nagyjából úgy néz ki, mint egy nagy bevásárlás. Mindenki megy, és leveszi a polcról azt a dolgot, ami majd kell neki. Odamegy, és óramű pontossággal megcsinálja azt, ami a dolga, minden felesleges kérdés nélkül. A mérnökök folyamatos kapcsolatban állva a versenyzőkkel irányítják az egész csapatot. Az egyetlen ember, akinek nincs fülese, az Zengő Zoli. Neki nem kell rádió. Csapatfőnökként az ő hangját az is hallja, akinek épp más dolga lenne. Olyan, mintha az Úr leszólna az embereknek, hogy akkor most harminc másodperc, és paplan le!

A Q1-et a boxból mindenki feszülten figyelte, és Norbi 7. időt, WG pedig 12. időt autózott. Ebben a mezőnyben ez jónak számít, így mindkét zengős versenyzőnk bent van a Q2-ben is. Ez azt jelenti, hogy a következő időmérőn a legjobb 10 időeredményt elérő versenyzőt fordítják majd meg a második versenyen.

Vissza Dániához /RCM Motorsport/:

Mosolyogni láttuk Csutiékat, amikor visszasétáltunk a sátrukhoz, mivel akkor érkezett meg az új motor. A szerelők már azon dolgoztak, hogy 15.30-ra már bent legyen a kocsiban, és el tudjanak indulni tesztelni az időmérőn, hogy pár gyors kör után egy megfelelő rajtpozíciót érjenek el Tim Gábor irányításával. Így már azért sokkal biztatóbban nézett ki a helyzet, mint az első érdeklődésünk alkalmával.

Norbi és WG a Q2-ben a 10. és a 12. helyet szerezték meg, de WG-t kicsit feltartották. Ez azt jelentette, hogy az első 10 helyezett megfordítása miatt Norbi a pole pozícióból, Gábor pedig a 12. helyről indulhat majd a második futamon. Ez egy nagyon kecsegtető pozíció, mivel láttuk már Norbit majdnem végig vezetni egy futamon, és WG is jött már fel az utolsó helyről a 3. helyre, tavaly a Norisringen. Tehát nagyon vártuk a vasárnapi futamokat, hogy ezekkel az időkkel és pozícióval mire lesz képes ez a két fiú. 

Az időmérő után WG eltűnt, senki sem találta, pedig csak pár szót akartunk volna vele váltani. Amikor már Zengő Zoli hívó szavára sem jött elő, akkor sejtettük, valami történt. Mint utólag kiderült, doppingvizsgálatra vitték Gábort, miután leparkoltak a parc fermé-ben.

Kifelé jövet a pályáról visszamentünk Csutiékhoz, de az örömből üröm lett. A motor jó, amit küldtek a dánok, de a lendkerék nem passzolt hozzá, valamint az ezt felfogató csavarok sem. Ekkor a csapat fele már bent volt a városban, és kereste a szervizeket, bontókat, autószerelő műhelyeket a megfelelő alkatrész reményében. Erre mondta még nagypapám, hogy na, ezért kár, hogy nem mindenkit én csináltam. Nem akar elillanni ez a balszerencse.

Ezután elköszöntünk, és elindultunk a Comói-tóhoz egy kis városnézésre. Épp a legjobb időben értünk oda, napnyugtára. A mellettünk focizó fiatalok mellett elsétálva pont odagurult hozzánk a labda, amit Bartender egy jól irányzott rúgással, egy fát mandínerből eltalálva, pont belerúgott a tóba. Még most is elkap a röhögés, amikor eszembe jut a labda tulajdonosának az arca, amint szomorú arccal ballagott a tó felé, majd cipőjét, zokniját levéve megmentette a bogyót, még mielőtt elsodorta volna az áramlat. Mi nagy bocsánatkérések közepette továbbálltunk vacsorahelyet keresni, még mielőtt valami nagyobb bajt okozunk.

Később, este tudtuk meg, hogy WG autójában motort cseréltek, mert nem lett időben leállítva, és valami aranyszínű lé kidolgozta magát a szívósorra. Mi is láttunk valami furcsa, kék füstöt a Q1-es motorbeindítás után a boxból, de nem gondoltuk, hogy ez lesz a vége. Így viszont ugrott a holnapi 12. rajtpozíció, és a 23. helyről kell majd indulnia az első futamban. Sebaj, inkább ez, mint egy komolyabb motorhiba a futam alatt! 

Vasárnap reggel korán kimentünk a pályára, hiszen az első WTCC futam csak 12.55-kor kezdődik. Gondoltuk, megnézzük, találtak-e lendkereket az RCM-esek, és igen! Mint kiderült, valamelyik Fordban ugyanolyan a lendkerék és az azt felfogató csavarok is. Ezt is utólag tudtuk meg, mivel amikor odaértünk, senki sem mosolygott, és ment a nagy tanakodás. Ennek az volt az oka, hogy a reggeli szabadedzésen elfolyt a hűtővíz, és valahonnan folyamatosan szivárgott az olaj. Ez nagyjából 3-4 kör alatt derült kim és mivel elment az olajnyomás, így nem merték kiküldeni Tim Gabit a futamra, nehogy felrobbanjon alatta a kocsi. Érthető, így kénytelenek voltak feladni a versenyt.

Mindenki arcán látható volt a csalódottság, mivel ennyit dolgozni, autót építeni, kiutazni, szerelni azért, hogy ne tudjanak elindulni a várt versenyen, szavakban nem kifejezhető méreganyagot bocsájt ki az emberekből, és ez azt hiszem, meg is fog érkezni a szóban forgó skandináv országba, az ottani illetékes személyhez. Sajnos ez nem változtatja meg ennek a versenynek az eredményét, de inkább kint, mint bent. Tartja ez a jó kis mondás is. Remélhetőleg a Slovakiaringre összeáll ez is.

Norbi és WG eközben már az első futamra készült a boxban, ahol technikailag minden rendben volt. Az érzékek pattanásig feszültek már a futam előtt pár perccel, de a szerelők minden apró részletre figyelve, megszokott sorrendben mennek végig azokon a munkafolyamatokon, amik eljuttatják az autót az első, még felkészítési fázisból a rajtrácsra. Időnként még némi poénkodásra is jut idő, de ez egyáltalán nem megy a munka rovására.

Az első verseny jól kezdődött, nagyjából 30 ember figyelte bentről a srácokat. Van, aki földön ülve, guggolva, kezeit imaszerűen összetartva csendben és hangosan is mondogatta, gyerünk, fiúk!!! Mindenkinél telefon, kamera, komoly fényképező, mindenki ahol tudja, élőben adja tovább az infókat az erre éhes embertömegnek. 

Az első futam repülőrajtos, tehát nem álló helyzetből indul az egész mezőny. Itt hatalmas szerepe van a térlátásnak, hiszen a célvonalat közelítve közepes versenytempóban mennek, rajtsorrendben haladnak a versenyzők és amint a fenti rajtlámpa zöldre vált, padlógázon indulhat a mezőny. Norbi eleinte fel tudott jönni a 8. helyre, de a futam végét a 9. helyen zárta. WG a 22. helyről nagyon szépen jött előre, bár többen is kiforogtak előtte, de a 14. helyen a hong-kongi Ng-vel összeakadva mindketten kicsúsztak a pályáról. Ennek az lett a következménye, hogy elment a bal hátsó futóműbeállítás és szerelni kellett a kocsit.

Amint lejöttek a pályáról, a mérnökökkel való egyeztetés következett, ahol még ilyenkor is folyamatos munka zajlik a beállításokról, tapasztalatokról, hogy ki, hol ment jól szektoronként, és hol rosszabbul. Ez nagy segítség így, hogy 2 ilyen tapasztalt versenyző van egy csapatban, ráadásul két különböző vezetési stílusban autózva. Így mindketten több oldalról is meg tudják közelíteni a problémákat, és javítani a még faragható kanyarokat, zónákat. 

A második futamban Norbi a pole pozícióból indul, WG pedig a 20. helyről a motorcsere miatt. Ráadásul a 2. helyről induló Dudukalo nem tudott időben felállni a rajtrácsra, így ott egyből lett egy lélegzetvételnyi helye még Norbinak. A rajt nem is sikerülhetett volna jobban. Pont abban az ütemben kapta el Norbi a rajtot, hogy még nagyjából fél autóhossznyit nyert az első pár méteren, így az egyes kanyarban kis előnnyel, de magabiztosan érkezett meg. Az futam első köreiben WG már több helyet lépett előre és a mezőny végéről máris a középmezőnybe verekedte magát. Nem is tudott volna jobban debütálni a WTCC-ben, ilyen ellenfelek mellett.

Eközben Norbi szépen tartotta magát, és vezette a mezőnyt kanyarról kanyarra. A gyári Chevrolet-s versenyzők szépen lökdösték egymást, csak Tom Coronel közeledett veszélyesen Norbi felé, de körről körre ezt tisztességesen hárítottuk. Bentről közben mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt, és egyszerre tapsolt-ollézott, amikor Norbi visszaverte Coronel épp aktuális támadását. Ezután Yvan Muller és Tom Coronel helyet cserélt, és Muller eszeveszett tempóban kezdte el üldözni az eddig magabiztosan autózó Micheliszt. Ráadásul Menu és Huff is megelőzték Coronelt, így mindenki az elöl autózó Norbit követte.

WG pedig, ahogy láttuk, már a 11. helyen autózott, és 9 tizedre volt az előtte autózó Rydell mögött, folyamatosan közelítve hozzá. Mindezt a 20. helyről tette, pár kör alatt, iszonyatos tempóval. Itt azonban kicsit beragadt. Mivel Rydell Cerqui-vel vívott, így folyamatosan hibázgattak, de sajnos sosem akkorát, hogy WG-nek legyen elég helye és tempóelőnye az újabb pozíciószerzésre.

Ezek után olyan dolog történt, amire senki sem számított. A 7. körben Norbi elütött egy galambot. Senki sem értette, mit kerestek ott, etette-e őket valaki, vagy csak valami fiatal gerlepár násztáncát lejtette pont akkor, de ez sajnos elég volt ahhoz, hogy kizökkenjen.

Közben Zolitól jött az infó, hogy bemondta a mérnököknek Norbi, hogy valamit elütött, és nem tudja, mi az, de elment a futómű. Ezzel a tempóvesztéssel viszont Norbi mellett elmentek a gyári Chevrolet csapat tagjai, akiket eddig hősiesen tartott, és még páran. Nem tudjuk, komoly kár érte-e az autót, de abban biztos vagyok, hogy egy versenypályán alapvetően nem erre számít az ember, hogy egy fél kilós szárnyast kap el a légbeömlőn keresztül.

Sosem tanulmányoztam a versenypályákon élő állatvilágot, de ez most nagyon nem hiányzott. Sem egy jó leves, sem egy finom sült nem maradt az állatból, de még sok ezer ember örömét is elrontotta. Innentől a 8. helyre esett vissza Norbi és ezt tudta tartani a futam végéig. WG pedig a 11. helyen gurult át a célvonalon.

Zengő Zoli humorral próbálta kiengedni a csapatban kialakult feszültséget, ami akár egy gepárd, víziló megjelenését is ecsetelte majd egy következő versenyen. Emellett pozitívan állt a dologhoz, hogy pontot szereztünk és Gábor is nagyot jött hátulról és jól debütált.

Személy szerint azt gondolom, hogy 3-4. helyen tudta volna befejezni a futamot Norbi, ez így tűnt volna reálisnak ebből a helyzetből, ha nincs ez az angry birds-ös találkozás.

A verseny végén mi egy olyan élménnyel gazdagodtunk, amit csak az ott levők élhettek át és ezt nem veheti el tőlünk semmilyen szárnyas. Mi örülünk az eredménynek és bizakodásra ad okot az, hogy 2 versenyzőnk van a világ élvonalbeli túraautó bajnokságában és reménykedünk még, hogy két narancs-fekete autó vezesse a WTCC futamokat Wéber és Michelisz vezetésével. Mi ezentúl is követni fogjuk ezeket az eseményeket, rendezvényeket és tisztelettel tudósítunk az olvasóinknak. Egyúttal innen is gratulálunk a WG-nek és Norbinak is az elért eredményért és sok kitartást a további futamokhoz. Köszönjük a csapatnak is a türelmet és hogy lehetővé tették, hogy ilyen közelről legyünk részesei egy ilyen eseménynek.

A hazafelé utat az élmények elraktározásával és átbeszélésével töltöttük, de ehhez itt kell lenni, át kell élni élőben, hogy milyen hangulata van egy ilyen versenynek.

Mi ebben a témában, legközelebb április 29-én jelentkezünk majd  a Slovakiaringes futamról, de addig is kövessétek figyelemmel ezt a versenysorozatot. Tehát ott leszünk, szurkolunk és bátorítunk, ha szükség van rá. 

A következő futam április 1-én lesz Valenciában. Kövessétek Gábort és Norbit a facebookon is és a Zengő Motorsport oldalán is.

A videókért külön köszönet a Zengő Motorsportnak és Kőváry Anettnek.