Hol is kezdjem...
Még ma is folyamatosan csak a keddi Time Attack verseny jár az eszemben. Tavaly október óta nem vezettem a kocsit, mert sok mindent változtattunk télen. Motorépítés, másik turbó, programozás, lamellás hátsó differenciálmű, keményebb stabilizátor rúd, erősebb hátsó fék, nagyobb dőlés a futóműben. Na igen, ezek és a beállításaik miatt izgultam egy jó ideje, hogy minden klappoljon és semmit ne rontsak el az eddig általam megálmodott, szerelő cimborák által épített autón, ami eddig úgy viselkedett, ahogy azt én szerettem. Na de menjünk csak szép sorjában:
Kovácsolt motor:
Piszkor Ricsi építette, aki az itthoni 3SGTE szakik ezermestere. Irigylem a türelmét velem kapcsolatban, és ezt köszönöm is neki és a csapatnak is, és talán nem is csak amiatt, amiket kérek, hanem inkább ahogyan. Most, minél hamarabb, gyorsan, jól, és iszonyat fontos, mivel verseny van, lesz. Mit tegyek, szeretek versenyezni mindenben, bármiben! Ez valószínűleg valamilyen gyerekkori defekt és sanszos, hogy nem csak ez az egy van, de emiatt aggódjanak a körülöttem élők. Tehát emiatt fontos, hogy időben összeálljon a technika. Nem is csalódtam a dolgokban, mert határidőre kész volt minden, ahogy azt a legelején megbeszéltük. A motor pöccre indult, szép hanggal, és a bejáratás után sem volt vele probléma a programozás során sem.
A programozást Wankel Roland, aki a maga nemében egy zseni, hát, ő csinálta nekem. Ugyan kétszer kellett nekifutni a dolgoknak, mert elsőre az alacsonyabb sebességi fokozatokat tudta csak felprogramozni, de amint harmadikban vagy negyedikben próbálta állítgatni, folyamatosan kihagyott a gyújtás, és csak durrogott szegény autó. Ezt egy gyors gyertyacsere oldotta meg, amitől érezhetően jobban ment a kocsi, mint tavaly. Futóművet Montiékkal állítottunk, de nem lett túl extrém, lehet még faragni rajta. Adódott pár fekete lyuk, amit nem tudtunk, hogy milyen irányban változtatja meg a kocsi viselkedését, így például a hátsó whiteline stabilizátort találomra állítottuk be. A 3 állítási lehetőségből a középsőt választottuk, de ez is jól sült el. A Szeles Karcsi bácsi-féle hátsó lamellás differenciálművet sem ismertem, de csak jót hallottam róla. Lassú kanyarokban olyan hangja van, mintha minden alkalommal el akarná törni a féltengelyt. Ennek gyorsan utánakérdeztem Kovács Gyurinál, aki régen Celicával versenyzett, és azt mondta, hogy ez teljesen normális. Elméletileg minden rendben volt, így vágtam neki a kedd esti Time Attack versenynek a Hungaroringen. És ha már a szponzorok is kilátogattak, akkor illene valamit virítani nekik. Ki tudja, megelégszenek-e a szép matricával a kocsin és az élő linkekkel a blog oldalon. ;-)
A verseny első 40 percében csak arra törekedtem, hogy legyen egy biztonságos 2:10 alatti köröm. Teszteltem a kigyorsításokat, féktávokat. 2 bemelegítő kör után átnéztem minden olyasmit, amit az én hozzá nem értő szemem, kezem meg tudott vizsgálni, mint guminyomás, kerékcsavarok feszessége, olajfolt, füst. Ez a fajta tudományom itt ki is merül, de mivel semmi problémát nem találtam, így vártam a soromra, amikorra már az éles köröket terveztem.Szoktam nagyon örülni dolgoknak kifelé is, de azt hiszem, hogy befelé most sokkal jobban örültem, mint valaha. Egyrészt, mert ezzel a gyors körrel megnyertem a Race 2 kategóriát a keddi versenyen, összetettben pedig 5. lettem, másrészt, mert egy olyan időt mentem, ami számomra nagyon jónak számít, ráadásul úgy, hogy pár kanyarban totál lecsúsztam az ideális ívről, és a féktávoknak 2-3 helyen a közelében sem voltam.
Örök hála mindenkinek, akitől infót kaptam, segített, basztatott, egy nagyon jól vezethető, irányítható autóm maradt, amivel igazán nagy élmény menni. Sokat köszönhetek Wéber Gábornak, aki a vezetéstechnikai tréningeken segített, hogy körbetaláljak a pályán, plusz a versenyek után rövid videóelemzéseket küldött, hogy hol, mit próbáljak még javítani. Két lehetőséget látok a továbbiakra. Az egyik, hogy kipakolok még 40 kilót az autóból és felhúzom a turbót 1.5 baros nyomásra és megpróbálom megtámadni a 2:00-ás időt, de akkor valószínűleg már kategóriát váltanék, ami ebben az esetben nem gond, de ehhez előtte le kell méretni az autó teljesítményét is, hogy ismerjem a pontos adatokat és át kell nézni a programozást is. A másik lehetőség, hogy így hagyom a motorerőt, a súlyt is és inkább a futómű beállításokat tesztelgetem. Mivel ebben a körben is elég sok hiba van, így biztosan találnék még 1-2 másodpercet ebben a setupban is. Ezt látom most a biztosabb pontnak ahhoz, hogy minél több ilyen napom legyen tartósan, műszaki hibák nélkül. Meglátjuk...
Ez itt a legszebb lista, amit eddig életemben láttam. Jó helyen van a nevem, és a köridő is szimpatikus, még ha az ellenfeleknek, akik mindemellett cimborák is, nem is jött ki úgy a lépés, ahogy lehetett volna. Nagyon úgy tűnik, hogy beváltja GT4 a hozzá fűzött reményeimet, és ha minden jól alakul, akkor lesz még ennél is jobb időm a 20 éves kocsival. Ha még tudok javítani 2-3 másodpercet év végéig, akkor novemberben, mivel akkor lesz a szülinapja, akkor megcsináltatom az apró karosszériahibáit, és lezsírozva elrakom jövő tavaszra. Ez a minimum, amit megtehetek érte azokért az élményekért cserébe, amiket a pályán nyújt nekem.
https://www.facebook.com/events/1610659665826088/
Legközelebb június 23-án, a Hungaroringen feszegetjük a határokat. Addig lesz még egy kis időnk foglalkozni az apró gyerekbetegségekkel, lecseréljük a gyári fékcsöveket, berakjuk az állítható toronycsapágyat és aztán megtámadjuk a 2:03-as időeredményt. A gyors kör alapján ezt tartom reálisnak, ha én vezetem a járgányt. Egy rövid kis válogatással zárom a posztot, ahol végre látom és hallom a kocsit kívülről is. Már csak egy olyan videó hiányzik, ahol valaki jön mögöttem és látszik a a Celica mozgása versenytempóban. Talán majd legközelebb:-)
To be continued...
