Az írás a tegnapelőtti (aug. 23) hungaroringes nyílt napnak köszönhető, amit többedmagammal sikerült végigkínlódnunk 38 fokban, a betonon állva.
Én is belekerültem egy olyan függőségbe, amit nem bírok leküzdeni, persze nem is akarok. Több éve az amatőr autósportok szerelmese lettem. Ez 2007-ben, egy akkori autós nyílt nap véletlenszerű meglátogatásával kezdődött. Azóta éjt nappallá téve bújom a fórumokat, információt magamba szívva, és próbálok lehetőleg az összes Hungaroring által szervezett nyílt napon ott lenni. Ezekből évente 3, esetenként 4 szokott lenni, a pálya nagy kihasználtsága miatt általában hétköznap.
Az utolsó, amin részt vettünk, úgy lett meghirdetve, hogy 1 héttel a kitűzött időpont előtt kaptunk egy e-mailt, amelyből értesülhettünk a kiváló napról, amelyen jó pénzért éghetünk meg, ázhatunk szét és küzdhetünk az elemekkel, a technikával, és a társak ügyességével, esetleg ügyetlenségével. De hát, emiatt járunk ki, ezért is várjuk, imádjuk. Ez a mostani nyílt nap is hétköznapra esett, keddre, de szerencsére már korábban tudtuk, hogy így lesz. Ennek ellenére a készülődést egy hétfő esti kerékcserével zártuk. Bartender és én is az utolsó pillanatban lettünk kész a GT Four-ok rendbetételével.
Este 10-kor még turbónyomást állítottunk, mindketten gumit cseréltünk a nálam már jól bevált Yokohama slickekre. Így nyugodtan, de kicsit izgulva hajtottuk álomra a fejünket, azon agyalva, vajon másnap milyen nyomot hagy bennünk Wéber Gábor vezetéstechnikai tréningje, és az autók mennyire viselik majd azt a terhelést, amit efféle 5x20 percek alatt kapnak. Ezt ki kell bírnia féknek, guminak, motornak, sofőrnek.
Nálam az ilyen estéken az utolsó alvás előtti program azon videók memorizálása, amiken Gábor ment a régi autómmal a Hungaroringen. Az utolsó, elalvás előtti pillanatokban, fejben végigmegyek a pályán, kanyarról kanyarra.
Jobb, mint birkacsordát számolni.
Reggel a trélerre várva agyaltam, hogyan is lesz majd a regisztráció. Tavaly, amikor korábban leadtam a jelentkezésemet e-mailen, olyan volt a procedúra, hogy reggel 8-ra kimentem a pályára, és szépen kiálltam azt a 30 perces sort, ami az előttem már 7-re érkező szemfüles fanatikusok miatt kialakult.
Most, mivel a sofőrünk kicsit később tudott jönni, mint az optimális fél 8, így 9 óra után pár perccel értünk ki a Ringre, és meg is kezdtük a sorbanállást. Barátaink kifelé jövet azt mondták: csak türelmesen srácok, mi egy órát vártunk. Gondoltam, volt már ekkora tömeg máskor is, maximum 20 perc, 10-től már pályán leszek.
Ez eddig tényleg így is zajlott minden alkalommal. Most azonban mintha sokkal több időt vett volna igénybe ez az egész, és kihallottunk egy beszélgetésből pár szót, hogy legközelebb már csak az ebédszünet után 1 óra körül lehet majd menni, mert a délelőtti etapok beteltek. Bár nem vagyok egy denevér, ha a hallásomat nézzük, de egyre inkább mindenki ugyanezt mondogatta előttünk. Remek! Amikor odaértünk, a következő kérdés hangzott el:
- Szia! Mikor szeretnél menni?
Gondoltam, bepróbálkozom teljesen őszintén.
- Most 10-től, aztán 11.30 körül, majd ebédszünet után...
Nem tudtam befejezni ezt a mondatomat, mert már kaptam is a választ, hogy 14.40-től tudok menni először. Nem akartam hinni a fülemnek.
- Ez hogy lehet, hiszen még csak fél 10 van, és máskor már 10-től száguldozhattam? Most meg kellett mondanom ezt előre, akármi is történik a géppel addig.
Állítólag a motorosoknál is jól bevált ez a rendszer. A kisasszony csak azt felejtette el, hogy nekik nem évi 3-4 ilyen rendezvényük van, hanem jóval több.
Az autósoknál két külön kategória van, 150 lóerő alatt és felett. Ezt be kell jelölni a jelentkezési lapon, ki, hol szeretne menni, értelemszerűen az autó teljesítménye alapján. Eddig a regisztráció után - ahogy beálltunk a sorba - fentiek szerint engedtek fel a pályára. Ez remekül működött évekig, bár biztosan akadtak olyanok, akik valamin problémáztak, de minden egyes ilyen nap után újabb élményekkel, stresszmentesen mentünk haza. Esetleg pár autós bosszankodott, akinek valamilyen műszaki probléma miatt nem volt teljes a napja. Ám ez az egész arról szól, hogy mindenki ki tudja ereszteni a gőzt a megfelelő helyen. Ilyenkor én sem ordítom le senkinek a fejét, aki a belső sávban, ahol 70 km/h-val lehetne menni, 53km/h-val tötymörög, csak mert három kilométerrel később majd balra kell kanyarodnia.
Aki volt már ilyen rendezvényen, tudja, hogy itt lehet tesztelni a legújabb módosításokat, amiket az ember hosszas, fórumos utánajárással megvásárolt az autójához. Ezeken a napokon derül ki, mennyivel lesz rövidebb a célegyenes végi féktáv az új fékrendszer miatt, kanyarban gyorsabb-e az új futómű miatt a gép, vagy sem, mennyi a különbség az utcai és a full slick gumik között két nagyjából ugyanolyan körön, mennyivel lehet gyorsabban menni a célegyenes végén az emelt turbónyomásnak köszönhetően, mennyit ér a sok gyakorlás a jobb köridő elérése érdekében. Tehát mindenki itt van, aki valahogy ki tudja venni a szabiját arra, hogy eltapsoljon egy nap alatt 30-100 ezer forintot az autó márkájától, motorjának teljesítményétől függően azért, hogy ésszel, de száguldozzon.
Én is minden alkalommal így teszek, egyre több emberrel megosztva függőségemet, akik aztán szintén belekerülnek ebbe a körbe. Vigyorgó zombiként bújjuk az internetes oldalakat, keresve a megfelelő beállítást a saját autónkhoz, hogy aztán tesztelhessük, és örüljünk egymást megelőzve, kifékezve, és elmondjuk mindenkinek, hogy ma milyen gyorsak voltunk, és mekkorát tudtunk előzni féktávon, amikor épp úgy adta a szituáció.
Állítólag azért változtatták meg a rendszert, mert tavaly akadtak páran, akik a sorban állást követően sem jutottak fel a pályára. Én - ismétlem - 2007 óta járok a nyílt napokra, de velem még nem történt ilyen. Aki itt nem tud bekerülni a pályára, annak szerintem a piacon pár szem paradicsom vásárlása is gondot okozna.
Ezen a mostani napon másképp lett. Másfél órája vártunk a tűző napon, a beton alulról égetett, az összes létező ehető és iható árucikket megkóstoltuk, amit találtunk. Közben láttuk, hogy a kisebbik kategóriában elkezdtek menni a nagyobb autók is. Gondoltam egyet, bemegyek és megkérdezem, mehetnénk-e mi is, mert kevesen vannak fent, tehát mi lenne, ha feltöltenék az egyik kategóriát a másikból.
A másik kérdésem az volt, hogy nem lehetne-e azt a kategóriát összevonni a másikkal, ahol kevesen vannak. Régen is volt ilyen, akkor is működött. A válasz: 24 autó mehet fel egy 20 perces etapban, nem több! Elejtettek egy mondatot, lehetséges, hogy fel lehet majd tölteni az egyik kategóriából a másikat. Gondoltuk, szemfülesen odamegyünk, megpróbálok bejutni. Sikerült is, és ennek köszönhetően tudtam menni 11 óra környékén 20 percet.
Sajnos pontos műszereim nincsenek, de másfél kör után az olaj- és a vízhőfok-mutatóm az egekbe szökött, a teljesítmény esett. Nem akartam kinyírni a motort, annyit nem ér egy gyors kör, ráadásul vittem is valakit, tehát két kör hűtés következett. Utána megint nekiindultam, hátha futok egy magamhoz képest jó időt, de a kör végére újra csak azt láttam, hogy minden melegszik. Innentől el lehet képzelni, mennyire tett ez jót az időeredménynek és a gyakorlásnak a nap hátralevő részében.
Mindenki szenvedett, jó kört alig rakott össze valaki. Egymás után adta meg magát a technika mindenkinél. Nekem az új regisztrációnak hála 14.40-től, majd 15.20-tól, utána 16.40-től volt lehetőségem menni, így teljesen értelmetlenül. A délelőtti hőség után, a kapcsolható ventilátoromnak köszönhetően sem hűlt vissza teljesen az autóm, így mindegyik etapban 1 kör után 2 hűtőkör következett. Nem vagyok az a türelmes típus, így be is mentem pár alkalommal az információs boxba, hátha elcserélhetném valamelyik kártyámat egy másikra, hogy a 2 etapom között ne csak 20 perc legyen. A választ előre is tudtam: nem lehet. Hallottam ezt türelmesen, türelmetlenül a kedves kisasszonyoktól, akik ott a felsőbb utasításra cselekedtek. Az egyik úr higgadtan azt mondta, ha bajom van a rendszerrel, menjek fel az irányításhoz, majd ők megmondják, miért is van ez most így. Velük lehet vitatkozni a lebonyolítást illetően. Mondtam, rendben, én ráérek...
Itt higgadt nyugodtsággal fogadott az illetékes, de mindenre volt válasza, ha más nem, az, hogy nem ő találta ki a szisztémát. Sokra nem mentem a sétámmal, de legalább visszafelé unalmamban körbenéztem a pihenő részen. Mindenhol szerelgető és bosszankodó embereket lehetett látni, akik azon sopánkodtak, hogy mindenük melegszik, és nincs jó megoldás erre a mai napra.
Mondanom sem kell, Wéber Gabinak is beszóltak, hogy ki ő itt és mit mászkál, pedig csak ki és beszállt az egyik autóból. Ha jól emlékszem, ott elakadt a beszélgetés, amikor megválaszolta a kérdést.
Nem is nagyon van értelme sokkal tovább boncolgatnom a részleteket, mert nem volt nagy élmény, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Nálam ott szakadt el a cérna, amikor több 2. kategóriás autó, egyszer csak elhúzott az 1-es, tehát gyengébbik kategóriában, csak, mert kiosztogatták nekik a jegyeiket azok, akiknek már délelőtt felforrt a vizük. Ekkor megjegyeztem, milyen szép hangjuk van ezeknek a kisebb kategóriás masináknak. Persze nem jött válasz.
Mindkét csoport emiatt szenvedett, ilyen időben és időbeosztással esélye sem volt visszahűlni a motoroknak, fékeknek. Nem csoda, hogy egész nap folyt a mentés a pályáról. Ha már egy R8-as Audi is megáll, ott valami tényleg nem stimmel, és a végén már mindenki összevissza ment a kategóriákon belül, amikor épp kapott egy jegyet valakitől. Nagy problémával senki sem küzdött, de pont ilyen apró bosszúságok miatt volt ez a nap olyan elrontott. Mindenki szerint az lett volna a megoldás, hogy ugyanazzal a rendszerrel bonyolítsák a rendezvényt, ahogy eddig is tették. Persze a kifizetett jegyek visszaváltásáról hallani sem akartak, és a tavasszal vett tízalkalmas bérleteket sem lehet majd leautózni jövőre, de ez is biztosan így igazságos.
Az utolsó értelmetlen, húszperces körözgetésem előtt betévedtem a pulthoz. Akkor már viccesen beszóltak a rendezők, hogy mikor akarok menni, mit szervezzenek át a kedvemért. Nem volt ez tiszteletlen beszéd, csak gúnyos, ami ebben a szituációban már nem érdekelt. Az annál inkább, mert ez a szervezés elrontotta azt a napomat, amit (vagy legalább a felét) munkával tölthettem volna, és amiből évente csak három van. De ezt ők nem tudják, nekik ez nem olyan fontos.
Egyikőjük még mosolyogva hozzátette, hogy ne aggódjunk, jövőre még drágább is lesz ugyanez a program.
Köszönjük, ott leszünk!
Az első három képen a tavalyi nyílt napok életképe látható, az utolsó pedig azt mutatja, hogy ezt a hőséget csak az igazán fanatikusok képesek tolerálni.
Mindezek ellenére lelkes híve maradok a hungaroringes nyílt napoknak, égett gumiszagnak, a célegyenes végi, 100-as tábla utáni fékezésnek, a másodpercek lefaragásával eltöltött élvezetes húszperceknek.
