Hogy is kezdhetnénk posztunkat, amiben ez az Audi szerepel. Mi jut eszébe első látásra az embernek, ha ránéz egy ilyen autóra. Klasszikus szép forma, korának megfelelően, de megkímélt állapotban. Nem gondol róla senki, semmi különöset. Ez körülbelül addig tart, amíg egy hozzáértő lelkes autós be nem tekint a motorháztető alá, de még ne szaladjunk előre ennyire.

Csak hogy kicsit pontosítsak ez egy Audi gt coupe, 5 hengeres, alacsony kompressziós, 2.2 literes szívó motorral. Ebből 115 lóerőt és 164 Newtonmétert tudtak kipréselni akkoriban, ami 10.5 másodperces 0-100-ra volt elegendő. Az autó alapvetően az amerikai és a svájci piacra készült, de persze az alap, szívó motoros coupe gt-ből hazánkba is jutott szép számmal.

Az átalakításra amiatt került sor, mert a tulajdonos 4 éve, amikor megvette az autót, szeretett volna valami újat. Mint tudjuk, turbós változat készült ebből a típusból, de kompresszorosítással akkoriban a gyár nem foglalkozott. Itt most ki is derült, hogy ez az autó feltöltés áldozata lett.

Mégpedig elsőre egy Eaton M45-ös kompresszor került bele. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy csak rátették a kompresszort, aztán hadd menjen. Nagyon sok kiegészítő munkát kellett elvégezni ahhoz, hogy idáig eljussanak, a fanatikus tulaj és barátai.A gyári blokkba utólagosan alsó dugattyúhűtő spricniket építtettek be a gépműhellyel, hogy a kenés rendben menjen, és a blokk át lett fűzve turbós dugattyúkkal és főtengellyel, nagyobb, az S2-es Audi injektoraival, és kapott egy kis hengerfej síkolást is.

Könnyített gyári lendkerék és egy Sachs kuplung tárcsa és szerkezet kellett ahhoz, hogy jobban menjenek az első kerekes állórajtok. Egy 5-3-1-es leömlővel lett meg ez az érces hang, amivel a kompresszor visítása keveredik egy 70-es rendszerben, amire két gyári dob van feltéve. Így sem halk, de ha még inkább nyitott lenne, akkor az már hosszabb távon elviselhetetlennek tűnne. Ráadásul a cél, hogy inkább gyárinak tűnjön az autó, mintsem versenyautónak.

Egy Megasquirt programozható elektronika segíti az optimális keverékképzést és felügyeli a beállításokat. A programot saját tapasztalatból, internetes fórumokról elcsent információkból állította be a tulaj, hétköznapi használatra. Egy nagyobb olajhűtőt is kapott az autó, ami a kompresszor okozta hatalmas hőtermelés miatt fontos szerepet játszik abban, hogy hosszasabb használat közben se vesszen el túl nagy teljesítmény. Ahhoz, hogy maradjon elég vákuum a motornak, 2 lefújószelep is dolgozik a motorháztető alatt.

Mivel egy idő után az M45-ös feltöltő által leadott 0.4-0.5 bar nyomás nem volt elég, így újabb szerzemény került a motorháztető alá. Így került az autóba a már nagyobb töltőnyomást is elbíró, a jobb áramlás miatt kissé portolt, Eaton M90-es feltöltő. Etanollal, így már közel 200 lóerővel és 300nm nyomatékkal, kétezres fordulattól tapadási problémák jelentkeztek. Erre minden reálisan gondolkodó autószerető tulajdonos azt gondolhatja, teszek rá nagyobb, szélesebb felnit, plusz jobban tapadó gumikat és máris meg van oldva a probléma. Na igen, de mint már olvasmányunkból kiderült, egy elvetemült tulajdonos inkább az egyediségre hajaz, mint a szokványos dolgokra. Így egy Audi 80 quattro hajtása mellett döntött, a tapadási gondok leküzdése miatt. Hát furcsa egy észjárása van, de a videóból láthatjátok majd, nem lőtt mellé nagyon. Ő ezt úgy magyarázta, kihagyhatatlan vétel volt.:-)

A quattrósításnál fékestül, gólyalábastól ment át minden és maga a kipakolás saját munka volt és a hegesztést egy jó barát vállalta jutányos áron. Erősebb féltengelyekkel, kis ültetéssel, hátsó toronymerevítővel rendkívül stabilan viselkedik az autó, a kora ellenére is.Ezzel a setuppal már 6.6-os 0-100-ra gyorsulást értek el, ami nem is olyan rossz, egy lassan veteránnak számító autótól, ami külsőre mit sem sejtet a benne rejlő technikáról. Pontos padon mért adatunk ugyan nincs a teljesítményről,de a 200 lóerő elég hihetőnek tűnik az autó menetteljesítményét látva.

Nem kis kihívás, egy gyárilag turbós motor után, egy olyan kompresszoros átalakításba belemenni, ami megbízhatóan, jól működik és elmegy az ország egyik részéből a másikba, minden gond nélkül. Ráadásul ez az átalakítás csak tört része annak, amibe itthon egy gyárilag turbós kerül, ami csak hasonlít erre a modellre. Így amit láttunk, hallottunk azt sugallta, a srácok jó munkát végeztek:-)

Azért rengeteg plusz munka is volt, ami csak így olvasva eszébe sem jut az embernek. Sokan beleőrülnének az agyalásba, hogy mi, hogyan fog elférni, működni és sok álmatlan éjszakát okozhat a tervezés és a megvalósítás közötti űr kitöltése.

A lényeg mégis az, amikor összeáll és a tulajdonos arcán látható a már-már beteges mosoly, ahogy egy rajtprogrammal elindulva elszáguld mellettünk...