Red Bull Ring-2011.06.04-05
A hockenheimi élmények után nem volt kérdés, hogy kimegyünk-e Wéber Gábor soron következő, ausztriai versenyére, hiszen a távolság is csak töredéke, melyet 3 óra alatt abszolváltunk is.
Szerencsére a Focust ezúttal egy Audi A4-re cseréltük és vezetnem sem kellett, így teljes kényelemben tölthettem azt a néhány, utazásra fordított órát. Szállás lefoglalva-, mint kiderült ugyanabban a panzióban, ahol Gábor is lakni fog. Sajnos mivel viszonylag későn foglaltuk a szobánkat, így nem találtunk már a pálya szomszédságában szállást. A panzió 70 kilométerre volt a Red Bull Ringtől, de hála az autópályának, 30 perc alatt le lehetett darálni a távot.
Mivel a szombati időmérő 8:45-kor kezdődött, egyértelmű volt, hogy sajnos arról le fogunk maradni, hiszen Szombat hajnali indulást terveztünk és mivel a szállásra kellett először mennünk, kizárt volt, hogy időben visszaérünk a ringre. Miután ezt beláttuk, rögvest elvetettük a hajnali indulás ötletét és kora reggelre módosult a terv. 6:00-kor találkoztunk a már bevált, pátyi gyülekezőhelyünkön, ahol leraktuk autóinkat.
A szombati első futam rajtja 16:40-re volt tervezve, ezért úgy gondoltuk, hogy ebédidőre kényelmesen kiérhetünk a pályára és marad még időnk kicsit körbenézni itt is.
Nagyjából a terv szerint ment minden és kb 1 körül már Gábort vártuk az Audi Motorhome előtt. Kisvártatva meg is érkezett és megtudtuk, hogy a pénteki nap kész katasztrófa volt időjárás szempontjából, mert eső és napsütés váltotta egymást egész nap. Ennek ellenére a reggeli időmérőn majdnem meglett a pole is, de végül egy kicsúszás miatt az 5. helyről rajtolhat Szombaton.
Éppen be lehetett menni a boxutcába megnézni a DTM versenyautókat ezért megbeszéltük, hogy Gábor elmegy addig ebédelni, mi pedig körülnézünk és miután mi is haraptunk valamit, találkozunk a csapat sátránál, hogy üdvözöljük a már ismerős, többi csapattagot is.
Itt ejtsünk egy pár mondatot erről a szenzációs, frissen felújított versenypályáról, a Red Bull Ringről. 1969-es megépítésétől kezdve egészen 1987-ig adott otthont az osztrák F1 nagydíjaknak, ekkor még Österreichring néven. Hossza körülbelül 6 kilométer volt és nagysebességű kanyarjai a Forma 1 egyik leghosszabb pályájává tették. Azonban 1987-től egészen 1997-es átépítéséig elkerülte a száguldó cirkusz mezőnye. 
A politikai nyomásra kezdeményezett átépítés után hossza 4326 méterre csökkent és megfelelt az akkori legújabb biztonsági előírásoknak is, ezért 1997 és 2003 között 7 Forma 1-es futamot és néhány DTM futamot is rendezhettek, immáron A1-Ring néven.
2004-re az állapota ismét jelentősen leromlott, ami alkalmatlanná tette versenyek rendezésére. Ettől kezdve sok verzió született az újbóli megnyitásra, többször fel is merült, hogy nem lesz felújítva, de végül Dietrich Mateschitz (Red Bull) érdekeltségébe került és 2011. Május 15-16-án, ünnepélyes keretek között megnyitották a Red Bull Ring névre keresztelt, teljesen felújított, spielbergi versenypályát. 
Mire végeztünk a terepszemlével és sikeresen bőrig áztunk a DTM időmérőjén, a szerelők már Gábor autóját állították át a vizes körülményekre. Ezzel szinte az utolsó pillanatig vártak, hiszen amennyire csak lehet, biztosra kellett menjenek. Mivel az autó beállítása több mint 1 órát vesz igénybe, a szerviz sátorban egyre nagyobb lett a pörgés és kezdtünk láb alatt lenni, úgyhogy gyorsan beszereltük a kameránkat és hagytuk dolgozni a srácokat.
Átsétáltunk a rajtrácsra, ahova kisvártatva WG is begurult a bemelegítő kör végén, de nem sok időnk maradt a rajtig és még be kellett kapcsolni a kamerát is. Vili gyorsan kinyitotta a jobb hátsó ajtót és élesítette a technikát, de majdnem belecsúsztunk a rajt előtti utolsó 3 percbe, amikor is (mint megtudtuk) szigorúan tilos bárkinek is hozzányúlni az autókhoz. Még a csapat sem érintheti meg az autót, nem hogy a rommá ázott magyar turista srácok a hülye fedélzeti-kamerájukkal.
Ezt mi sajnos nem tudtuk, úgyhogy a csapatfőnök azonnal ránk kiáltott, hogy azonnal jöjjünk el az autótól. Kicsit leverte a csapatot is, és minket is a víz, mert éppen, hogy végeztünk és sem Gábornak sem a csapatnak nem szerettünk volna problémát, esetleg büntetést okozni. Igazából ekkor hasított belénk a tudat, hogy mennyire könnyű is egy ilyen versenyhétvégén egy kis figyelmetlenséggel akár 2 napi kemény munkát tönkre tenni.
Gábor az egyik versenyző kizárása miatt a 4. rajthelyről indult, ami a belső ívet jelentette az első kanyarnál. Már dörzsöltük is a tenyerünket a rajt előtti pillanatokban, hiszen sejthető volt, hogy megpróbál már az elején 1-2 pozíciót nyerni. A piros lámpák kialudtak és elindult a mezőny. A boxutcából néztük a futamot, de a vízfüggönyön kívül semmit sem láttunk, úgyhogy a csapat monitorait választottuk. Gábor már az elején megelőzte a beragadt Williams-t és így a 3. helyen fordult. 
A harmadik körben már Paulsen-t is átugrotta és üldözőbe vette a vezető Erhart-ot. Kis hajsza után sikerült végül hibába kényszeríteni, és így gond nélkül átvette WG a vezetést. Az egész csapat sugárzott a boldogságtól és mi is nagyon örültünk, hogy végre meg lesz a már régóta megérdemelt futamgyőzelem. Gábor folyamatosan távolodott a másodiktól, így nyugodtan vártuk a futam végét.
Aztán a 9. körben jött a rémálom, amire senki sem számított. Azt láttuk a csapat monitorán, hogy: "car No 27-Drive through penalty". Először nem is akartunk hinni a szemünknek, hiszen Gábor az első helyen autózott és senki sem volt a közelében, akivel esetleg ütközhettek volna. Egyetlen lehetséges verzió, hogy a sárga zászlós időszak alatt történhetett valami, amit a sportbírák egy áthajtásos büntetéssel honoráltak. 1-2 kör múltán be is jött Gábor hogy teljesítse a büntetést. Miközben elhaladt, a csapatfőnök bőszen gesztikulálva is próbálta Gábor tudtára adni, hogy nem ért egyet a büntetéssel, majd jó néhány erőteljes ütéssel büntette a közelében lévő pultot.
Ekkor még mindig nem tudtuk, hogy mi történhetett. Gábor a 9. helyre ért vissza, és elvesztve minden motivációját, ugyanezen a helyen hozta be végül az autót. Az egész csapaton a végtelen csalódottság lett úrrá, amit senki sem próbált leplezni. Megkérdeztük Gábor mérnökét a leintés utáni pillanatokban, hogy miért kapta a büntetést és kiderült, hogy a sárga zászló alatt szektoridőt javított.
Ez annyit jelent, hogy a pálya valamelyik szektorában, sárga zászlós korlátozás alatt jobb részidőt ment, mint a futam bármelyik előző körében. Ez pedig sajnos tilos a sárga zászló alatt. Ezt mondja ki a szabálykönyv, feketén fehéren. Viszont a bíráknak mérlegelési jogkörük van és pont ebben az esetben indokolt lett volna kicsit mérlegelni, mivel a pálya állapota a kezdés óta folyamatosan javult - hiszen elállt az eső és száradni is kezdett a pálya - és ráadásul az arany Seat lassított is a kérdéses szakaszon.
Nem éreztük teljesen jogosnak a büntetést és ezzel, finoman szólva nem voltunk egyedül. Gábor profi pilótához méltóan könyvelte el a döntést és mire felértünk a csapat sátrához, hogy fogadjuk a versenyzőket, már csak a csalódottságot láttam Gáboron, amit a vezető pozíció elvesztése miatt érzett. Különösebb dühöt csak a csapatfőnökön lehetett észrevenni, aki ennek folyamatosan hangot is adott és felindultságában kilátásba is helyezte, hogy holnap ki sem áll a csapat. Persze tudtuk, hogy ezt csak a pillanatnyi bosszússág mondatja vele és másnap ismét teljes erőbedobással fognak küzdeni.
A levegő hűlni kezdett és a szél is megélénkült. Ez nem tett jót a bőrig ázott csapatunknak, így ott is hagytuk Gábort, hogy nyugodtan készülhessenek a másnapra. Vacsora helyszín és időpont egyeztetve, irány a forró zuhany a szálláson.
Eddig minden versenyhétvégén nagyon príma étteremben sikerült vacsoráznunk és szerencsére így volt ez most is. Nagyon finom házias ételeket kóstolhattunk és a finom búzasör is segített kicsit a napi feszültség levezetésében. 
Szerencsére Gábort inkább felspannolták a futamon történtek mintsem lehúzták volna, ezért másnapra nagyon kemény csatákat ígért.
Ébresztő beállítva fél hétre, de az ébredés nem esett jól. Reggeli után (ami szintén pompás volt) azonnal indulás a pályára, hogy legkésőbb nyolcra odaérjünk. Úgy gondoltuk, hogy mivel a DTM futam csak a Seatok után lesz, nem kell előbb mennünk, mert lesz parkolóhely még bőven. Útközben azon is tanakodtunk, hogy a boxutcából vagy a lelátóról nézzük-e meg a versenyt.
Végül nem maradt más választásunk, csak a lelátó, mert a boxba nem értünk volna le a rajt előtt mivel az autópálya lehajtója előtt feltorlódott sor fél órás staut eredményezett, amiből egyenesen következett, hogy a kamerát sem tudtuk már berakni Gábor autójába és gyakorlatilag végig sprintelhettük a távolságot az autó és a dombon lévő lelátó között. Mindezek ellenére úgy értük el a futam rajtját, hogy még bőven levegőért kapkodtunk, mikor már kialudtak a piros lámpák és megkezdődött a hétvége második futama.
Száraz volt a pálya és Gábor a 9. helyről rajtolt, és kezdetét vette az, amit titkon reméltünk, de számítani nem mertünk rá. Az első néhány körben még ment a szokásos lökdösődés, ami fontos pozíciókat hozott Gábornak, majd sikerült Williams-et kicsit „kivezetni” az egyik gyors jobbos kanyarban, ami ekkor már a 4. helyet jelentette. Szemmel láthatóan sokkal gyorsabb volt mindenkinél, ami komoly bizakodásra adott okot.
Mivel ma nem vettük ki a magyar zászlót az autóból, a 4. hely környékén már kezdett körvonalazódni, hogy lehet lesz még egy elég fárasztó sprintünk az autóig, majd onnan le a boxutcába, ha Gáborunk elcsípi a dobogós helyek egyikét.
Pár kör elteltével Gábor már a 3. helyezett Fulint is kifékezte, ami egyben a mi rajtpisztolyunk eldördülését is jelentette és kezdetét vette a saját futóversenyünk, amit a futam leintésével vívtunk. A reggel már teljesített kemény sprint után már nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben még egyszer lenyomom ezt a finom kis távot a jelentős szintkülönbséggel, pláne nem 30 fokban, 80% körüli páratartalommal.
Sajnos a második hely nem lett meg, de ha lett volna még pár kör, akkor talán az első Dablandert is megette volna WG.
A lényeg, hogy megcsináltuk mi is, és pont elkaptuk azt a pillanatot, amikor a dobogósok begurultak a nekik fenntartott helyekre és elég tételt vehettünk az előző napon történt kellemetlenségekért. Az egész csapat ott volt és mindenki Gábort éltette. A közvetítésben is 80%-ban az arany gépet mutatták és az őt terelő, rutinos magyar pilótáról beszéltek.
Végre ott állhattunk, kezünkben a magyar zászlóval és mindenkinek megmutathattuk, hogy a mi versenyzőnk a legjobb ebben a mezőnyben is, és bármikor képes meglepetéseket okozni, még akkor is, ha a középmezőnybe kényszerítik a rajtnál.
Nagyon kellett ez a fantasztikus eredmény a csapatnak is, Gábornak is, hiszen sikerült még közelebb kerülni az összetett pontversenyt vezető Williams-hez, és ez természetesen a mi hétvégénket is megkoronázta.
Számunkra a hétvége legnagyobb tanulsága, hogy semmi estre se hagyjuk a zászlót az autóban, történjen bármi is az időmérőn vagy az első futamon. Illetve a saját autóink kapcsán, egyre több olyan ötletet tudunk ellesni a versenyautóról, ami gyakorlatilag minimális beruházással segíthet jobb teljesítményt elérni, mondjuk a fékek jobb hűtésének segítségével.
Készítettünk egy videót is a hétvégéről, melyet fogadjatok szeretettel:
A következő verseny ezen a hétvégén, a legendás zöld pokolban kerül megrendezésre, ahol 4 kör és ezzel 101.5 km vár a mezőnyre!
Nézzétek az élő közvetítést és drukkoljatok Ti is WG-nek, hogy sikerüljön még közelebb kerülni az összetett első helyezettjéhez!
