De erre csak jóval azután jöttem rá, hogy megtörtént a baj. Nem kell semmi tragikusra gondolni, senkinek sem esett baja, de lehetett volna komolyabb probléma is, ha Wéber Gábor nincs résen a kellő pillanatban.

Az egész úgy kezdődött, hogy beköszöntött a tavasz. Amikor a csikorgó téli hideg után megérkezik a masszív 20 fokos meleg, rendszerint azonnal elkezdem tervezgetni, hogy vajon mikor lesz időm a téli gumikat átcserélni a nyáriakra. Ezzel egyidejűleg mindig gyökeret ver bennem (is) egy jó kis szezonnyitó csapatás utáni vágy, valamelyik hazai versenypályán. Szerencsére tavaly már szert tettem egy külön, csak nyáron használatos felni szettre, amin a 18 colos papucsok feszítenek, és így az egyik 16 colos garnitúrára (a könnyebbre és egyben a csúnyábbra) a pályázós, semi slick gumikat szereltük, a másikra pedig a téli gumik kerültek. Ezek voltak az autómon egészen múlt hétvégéig.

A kerékcsere átgondolása mellett egy szervizidőpontot is kellett egyeztetnem Ricsi Pí barátunkkal, a tavaly már emlegetett kuplungcsere megejtésének alkalmából. Szerettem volna még egy tuning downpipe (turbó utáni leömlő) beépítését is megejteni még a szezon kezdetén, valamint szokásom, hogy tavasszal és télen, 1-1 alkalommal tokától bokáig átnézetem vele az autót, hogy a kellemetlen meglepetések bekövetkezésének esélye a nullához konvergáljon. Lekopogom, eddig ez be is jött. 

 A gyárinál nagyobb downpipe segít a turbónak a szabadabb légzésben, így könnyebben tud felpörögni és nem mellékesen fickósabb is lesz az autó hangja.

Ricsi egyébiránt, már több mint 3 éve segít a legjobb karban tartani a GT Four-t és Toyotás körökben is ismert, és elismert guru. Ja, és nem mellesleg Duracell nyuszi is egyben, mert ő úgy van az alvással, mint én a piázással: ritkán teszi, de akkor is csak mértékkel. Ha megfejteném egyszer, hogy honnan van ennyi energiája, kevésbé aggódnék Földünk fogyatkozó energiakészlete miatt. Ricsi, és az általa épített autók megérdemelnének egy külön posztot is, de mindeddig csak az autói bemutatására csikartam ki áldását, úgyhogy ezt hamarosan meg is tesszük, nehogy meggondolja magát.

Azért is volt szükség a gyors szervizre, mert már egy ideje alapjáraton és menet közben is gázelvételkor furcsa kerregő hangot adott a kuplung, és mivel a kinyomócsapágyat már cseréltük, tartottam tőle, hogy rövidesen valahol út közben fog szétesni és hívhatok majd egy trélert, hogy haza juttassam. Jobb esetben csak az Euroringről, rosszabb esetben mondjuk külföldről.
Tudtam, hogy közeledik az idei első vezetéstechnikai tréningünk Wéber Gáborral, amin mindenképpen szerettem volna részt venni úgy is, mint autós. Tehát fontos volt, hogy a kuplung kibírjon esetlegesen nagyobb terhelést is. Leadtam hát az autót Ricsihez és megbeszéltük, hogy a már régebben megvett, 6 tollú szinter kuplungtárcsát teszi be, a már egyre furcsább hangokat adó, de még mindig parádésan teljesítő, Martin-féle, rugós szinter helyett.
 

A tréning szombatra volt meghirdetve, az autóm pedig szerda délután készült el és csütörtökön munka után már mentem is érte. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az új kuplunggal az autó. Vajon milyen lesz a kapcsolásérzet, mennyire fog rázni indulásnál, hogy bírja majd a versenypályát? Ezek és ehhez hasonló dolgok jártak a fejemben, úton Ricsihez.

Mire odaértem a műhelyhez, az autó már büszkén feszített a parkolóban, várva az indulás pillanatát. Néhány dolgot még átbeszéltünk, majd a lovak közé csaptam. Azt még a lelkemre kötötte, hogy a futóművet állíttassam be, mert nem volt elég ideje elvinni, mivel kellett nekem az autó még aznap.

Azért kell a futóművet beállítani, mert egy kuplungcsere úgy zajlik a Celica GT4 esetében, hogy a motort és a váltót is ki kell szerelni egyben, amihez a futóművet és a hajtást is ki kellett kötni. Ezzel tisztában is voltam, úgyhogy nem volt meglepetés. Mivel csütörtök este mentem az autóért és szombat reggel már 9:00-kor az Euroringen kellett lennem, így egyértelművé volt, hogy a futómű állítás legkorábban a tréninget követő héten lesz kivitelezhető.
 
Abban a tudatban indultam neki szombaton a tréningnek, hogy túlságosan nem mászhatott el a futómű beállítása, ha a féltengely, a bölcső és társaik lettek csak kikötve a motor leengedéséhez. (Igen, leengedéséhez. Ezeknél, az autóknál bizony le kell engedni a motort a kiszereléskor és nem kiemelni, mint a legtöbb esetben.) Az autópályán sem éreztem, hogy esetleg húzna az autó valamelyik irányba. Illetve nem is igaz, mert nagyon húzott... előre, de ez nem volt probléma, hiszen a hirtelen ötlettől vezérelve instalált downpipe-tól valami hasonlót vártam.  

Előző este még megpakoltam a jó öreg Inca-t, az összes otthon fellelhető, Celica-kompatibilis kerékgarnitúrával és a szereléshez szükséges krokodil-emelővel, keresztkulccsal. Köztük voltak azok az új, 7,5 kg súlyú, 17 colos felnik is, amikre még a tuning show ideje alatt tettem szert egy akció keretén belül (kifutó modell volt). Ezeket azért vettem, hogy legyen végre olyan méretű felnim, amire könnyen és olcsóbban tudok majd használt slicket szerezni, valamint fontos kritérium volt, hogy bőven 10 kg alatt kell lenni darabjának.  

Az utolsó pillanatban sikerült ezekre használt, rally-slick gumikat is szerezni, amik még annyira jó állapotban voltak, hogy titkon reméltem, hogy akár az egész szezont kihúzhatom velük. Sajnos a 16 colos, semi-slick garnitúra, amit több mint 2 éve vettem, már túl volt a kilencedik életén is, és már nem tudtam sajnos úgy cserélgetni a gumikat, hogy akár csak 1 biztosító is mert volna rám életbiztosítást kötni, ha azokkal gurultam volna ki a boxutcából. De biztos, ami biztos bekerültek ezek a kerekek is a puttonyba, hátha valamelyik rally-slick még az elején feladja a meccset, és kénytelen leszek átcserélni a komplett garnitúrát, hogy ne kelljen végleg kiállnom. Ezen kívül vittem még a nyári, bitang nehéz, 18 colos kerékgarnitúrát is, hogy az autón lévő télieket le tudjam cserélni majd a végén.

A tréning reggel 9-kor kezdődött, a helyszín: Örkény. Szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadott minket.Ennél szebb időt nem tudtunk volna elképzelni sem, hisz embernek, gépnek egyaránt optimális volt egy egész napos kanyarvadászathoz.

Nagy izgalommal vártam, hogy az új kuplung, downpipe és a felni+gumi páros mennyire passzol majd egymáshoz, és mennyire lesznek segítségemre a köridők aprólékos lefaragásában. A tréning elején próbáltam megszokni a slick gumikat, amik ugyan kicsit keskenyebbek voltak, mint az eddigi semi slickek, de a tapadásuk jobbnak tűnt már az elején is. Az autó súlya és teljesítménye miatt kemény keverékű slicket választottam, ami úgy tűnt, hogy jó gondolat volt, mivel egyszer sem éreztem a nap folyamán, hogy elmelegedtek volna.

Az új kuplung egyértelműen jobb lett, habár mint kiderült, nem volt túl rossz állapotban a régi sem.  Az előző tárcsa is hasonló, rugós szinter volt, de az elindulás kevésbé volt szögletes vele, mint az újjal. Menet közben viszont sokkal meggyőzőbb az új, mivel a kapcsolások sokkal pontosabbak, könnyebbek és ez által kicsit városbarátabb is lett az autó. Pályán talán csak a visszakapcsolásoknál érzek kis különbséget, mivel most finomabban és pontosabban lehet kapcsolgatni és ezáltal, gyorsabban is megy a visszaváltás.

A tréningnap félidejére már mindenki jelentősen javult magához képest. Nekem héttized másodpercet sikerült lefaragnom az eddigi legjobb időmből, de nem álltunk meg, nyomta tovább mindenki. Pár kör után, kanyarokban elkezdett furán viselkedni az autó. Egyre jobban kezdte rángatni a kormányt, ami eddig soha nem volt jellemző. Gyorsan ki is mentem a boxba, hogy megnézzem, nem szedett-e össze véletlenül túl sok gumidarabot, piszkot a kerék, a hűtő körök alatt. Persze nem találtam semmit, illetve szedtem le gumidarabokat, de azok nagyon kicsik voltak ahhoz, hogy érdemben befolyásoljanak bármit is. Annyit láttam még, hogy kicsit hullámosan kopott a bal első gumi futófelületének külső széle, de mivel a semi slick gumik is így koptak meg mindig, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Tartottam egy kis pihenőt, gondoltam megnézem, hogy hidegebb gumival is produkálja-e a hibát. Kerékanyák is leellenőrizve, úgyhogy szünet után vissza a pályára!

1-2 újabb kör után már a nagyobb fékezéseknél is keményen rázott a kormány. Nem volt sem túl biztató, sem túl biztonságos az érzés, úgyhogy ki a boxba ismét. Megkértem Wéber Gabit, hogy próbálja ki ő is és nyilatkozzon, hogy szerinte mi nem gömbölyű. Gyakorlatilag ugyanazt érezte, amit én is de nem jöttünk rá, hogy mi lehet a probléma. Rosszabb nem lett a helyzet, úgyhogy helyet cseréltünk és mentünk tovább még 1-2 kört. Ezután kijöttünk és indultam volna tovább egyedül, bízva az esetleges további javulásban, de szerencsémre Gábor körbejárta az autót és megmutatta ezt:


Ezután, azonnal leraktam az autót és arra gondoltam, hogy vagy felrakom a már nagyon kopott semi slickeket, vagy nem megyek többet aznap, és egyből a nyári kerekeket teszem fel.

Kis vacillálás után úgy döntöttem, hogy az utcaiakat teszem már fel. Mire ezt kigondoltam, a gumi teljesen le is eresztett, úgyhogy csak a gyári emelővel tudtam megemelni annyira, hogy a krokodil beférjen a küszöb alatt az emelési ponthoz. Szerelés közben végig az járt a fejemben, hogy vajon miért lehet, hogy ennyire megviselte a gumit ez a félnapos körözgetés, miközben az Incában lévő semi slickek több mint 2 évet kibírtak gond nélkül.

A választ pár nappal később kaptam meg, amikor Ricsi (a szerelő) átküldte azokat a képeket, amik a kuplungcsere közben készültek az autómról, hogy feltölthessem ide a blogra.

Látva a képeket egyből beugrott, hogy mekkora egy marha vagyok, hogy kimentem úgy pályázni, hogy Ricsi figyelmeztetése ellenére sem állítottuk be a futóművet. Mivel gyakorlatilag az egész le lett bontva az autóról, újra kellett volna állítani szinte mindent, hogy újra versenyképes legyen.

Ezen kívül a rally-slick gumik sem nagyon szeretik a tartós, egy irányból érkező terhelést és célszerű lett volna egyszer átcserélni az első és a hátsó kerekeket.

A legfőbb tanulság viszont az, hogy ne vegyük félvállról a szerelőnk instrukcióit, még akkor sem ha kevés az időnk, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz a hanyagságunk eredménye. Esetemben, nem szívesen gondolok bele abba, hogy milyen érzés lett volna, ha például menet közben, egy gyors jobbos kanyarban kapok defektet mondjuk féktáv előtt, és valahol a kavicságy és a gumifal ölelésében zárom a napot.

Nem lett volna őszinte a mosolyom az biztos…